A világot a lecsengőfélben lévő koronavírus-járvány utáni újrakezdés tartja lázban. Magyarországon sincs másképp, mindenki igyekszik a legprecízebben megtervezni a nyarat. A Kárpát-medence szívében ez a periódusa az évnek mégis kicsit árnyaltabb. Hogy elszaladt az a száz év…
Nagyon sok művész és előadó csatlakozott a „maradj otthon programhoz” és teszik sorban ingyen elérhetővé műveiket, alkotásaikat. Vannak, akik koncertet adnak a teraszukon, mások saját könyveiket olvassák fel, megint mások olyan alkalmazásokat tesznek ingyenessé, amiknek köszönhetően közelebb kerülhet hozzánk a kultúra. A bien.hu jóvoltából az ingyenes filmek és könyvek mellett most olyan múzeumokat is bejárhatunk a nagyvilágban, amiket a koronavírus okozta járvány miatt kívülről sem igazán láthatnánk.
A kényszerhelyzet szülte lehetőségek közepette kitaláltam, mi lenne, ha elkezdeném sokadjára is megnézni a Szomszédok című híres-nevezetes teleregényt. Bekapcsoltam a tévét, megkerestem az első epizódot, és már a Lantos utcába költözés kezdő dialógusai kapcsán felvetődött bennem, vajon melyik színész milyen sorsra jutott?
Dr. Kardos Albert emlékére, halálának 75. évfordulójára alcímmel jelent meg nemrég egy könyv Debrecenben. A szerkesztő Halmos Sándor, aki a debreceniek körében ismert zsidóság kutató - és talán ennek okán nincs is igazán jelentősége a szerzőnek.
Másfél órán keresztül beszél egy seregnyi kíváncsi tekintetű fiatalhoz, a mosoly pedig egy pillanatig sem hagyja el Scherer Péter, vagy, ahogy még ismerhetjük, Pepe arcát. Néha kicsit megigazítja ikonikus göndör-kócos haját és minden alkalmat kihasznál, hogy közönségét is szóra vagy nevetésre bírja.
„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat...”
Az idei esztendő bővelkedik a jeles jubileumokban, centenáriumokban. Kulturális évfordulóink közül meghatározó egy híres, igazán sokszínű színész születésének századik éve. Ő Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari díjas művész. Arra is hamarosan választ kaphatunk, miért most vált aktuálissá, hogy írjak az áprilisban esedékes fordulóról.
A sajtó nyelvében sűrűn előfordulnak indokolatlanul hosszú, úgynevezett „kígyómondatok”. Vannak, akik – tévesen – azt gondolják, tömörebben fejezik ki magukat, ha egyetlen mondatba zsúfolnak minden körülményt. Pedig értelemzavaró, ha szerfölött sok adatot, gondolatot akartunk kis helyre összepréselni.
Minden kornak megvan a szakzsargonja, amióta világ a világ. Folyamatosan alakul a kor divatjához és befolyásolja a kor stílusát. Minden új szóhasználat beszivárog és helyet csinál magának a köznyelvben, ilyen-olyan-amolyan mértékben. Ebből, van, amit elfogad és magáévá tesz a köznép, és van, amit nem.
Pontosan 30 éve annak, hogy a magyarok által elindított forradalmi eseménysorozat megdöntötte a Romániában uralkodó kommunista Ceausescu-rezsimet. A mindössze néhány nap alatt lezajló harc harminc év távlatában Európa egyik legnagyobb horderejű forradalmaként és a szólásszabadság kiemelkedő diadalaként vonult be a történelembe.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.