Álszemérmességből kár elhallgatni az eset szereplőinek hovatartozását. Ha sárgabőrű emberbarátaink ázsiaiak, a feketék négerek, a kínaiak kínaiak, a vietnamiak vietnamiak, akkor a cigányok is legyenek cigányok. Nem romák, irokézek vagy magzati barnultak, hanem cigányok. Az érdekeltek jó része is kifogásolja, ha romáknak titulálják őket. Ők cigányok.
Szóval, a Nagyállomáson egy cigánypár, a falnak támaszkodva nem tett semmit. Használhatatlan, részeg állapotban, üveges szemekkel bámulták a semmit. Stabilitásuk megőrzése végett erősen tapadtak a falra, de egymást is átkarolták, csakhogy kifogjanak a gravitáción. A nő fél fenekét nem takarta, a valamikor sárga, de mostanra elkoszolódott sárga nadrágocska. Mély dekoltázsában párja lagymatagon markolászta kedvese emlőit. Az utazni igyekvők, illetve érkezők a látványra vérmérsékletük szerint reagáltak. Röhögéstől kezdve az undorodó elfordulásig mindenfajta érzelemnyilvánítás akadt. Ebből a tompult pár nem sokat érzékelt, beszűkült világukba nem hatoltak be a körülöttük zajló történések.
Egyszer aztán gondoltak egyet – vagy lehet, a hátukat kezdte törni a fal – és imbolyogva lábra keltek. Tért ölelő, komoly kilengésekkel tarkított matróz léptekkel vettek irányt a Petőfi tér felé. Rogyadozó lábaik nehezítették a haladást, de azért sikerrel elérték a trolibuszmegállót. A fedett váróban a padra huppantak, s a hímnemű jobb keze újfent eltűnt a nő blúzában, ám a helyi közösségi közlekedés menetrendje megakadályozta a csöcsök tüzetesebb tanulmányozását, mert beállított az 5-ös villanyos négykerekű busz. Csúcsidőn kívül az első ajtón történik a felszállás, de a pár természetesen a középsőt választotta. Mi tagadás, az elsőn felszállók nem bánták, mert a pár iszonyatosan bűzlött. Bizonyosan haragban állhattak a vízzel, szappannal, másként testük párája nem terjengett volna oly agresszíven.
Esetükben nem lehetett életszerű a bérlettel rendelkezés, de a párból vonaljegy vásárlását sem nézték ki. Mint ahogy úgy is volt. A jegylyukasztót nagyívben kikerülve zuhantak egy kettős ülésre. Miután részegségükben is képesek maradtak ülő helyzetben maradni, a férfi keze a megszokott helyre vándorolt vissza. A melegre hivatkozva a nő felhúzta pólóját, előtüremkedett mocskos pocakja, a lábát is szétvetette, hogy az ablakon betóduló menetszél hűthesse annak közét. Átellenben ülő élelmes férfi azon nyomban kapta mobilját, s a pózt nem feltűnően megörökítette az utókornak. Az alkalmi modell nem egy hercegnő, sőt inkább undorító, de a lesifotósban a jó érzés felett a tesztoszteronok diadalmaskodtak.
A közlekedési lámpa zöldre váltott, a troli felgyorsított, amikor a nő nyögött egyet:
- Pisilni kell.
- Hülye, ne itt! - fortyant fel lovagja.
Elkésett a figyelmeztetéssel. A nő rövidnadrágján keresztül bő mennyiség indult csurgásnak. A látványra két utas távolabb húzódott, egy lány pedig ülést váltott, néhányan somolyogtak, vagy feltűnő buzgalommal az elsuhanó épületek tüzetes vizslatásába fogtak.
Közben győzött az alkohol. A megkönnyebbült nő feje előrebukott, néhányat horkantott, majd a részegek megzavarhatatlan álma kerítette hatalmába. A férfi keze a mellén. Bárgyún bámult kifelé, mintha mi sem történt volna, miközben a tócsa önálló életre kelve, csordogált ide-oda.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás