Tisztelt állampolgárok! Újra választunk. Mint minden negyedik évben, idén is munkásfelvétel van az Országgyűlésben. Szaktudást nem igénylő politikai munkára keresnek százkilencvenkilenc, tizennyolcadik évét betöltött, beszámítható állapotú, magyar állampolgárt. Az álláshelyek versenyeztetésre kerülnek, csak a legtöbb szavazatot elértek kezdhetik meg parlamenti munkájukat.
Vigyázzanak! Rövidesen megint kopogtatnak. A jelentkezők ígérnek és kérnek. Ígérnek fűt, fát, bokrot (Bokrost nem), elhúzzák az orruk előtt a mézesmadzagot. Cserébe a kopogtató cédulát kérik. Ha összegyűlik, háromszoros hurrá! Ha nem, akkor választási csalást kiáltanak – nem utoljára.
Az első rosta után megmaradtak maguk mellett kampányolnak. Ígérnek dúsabb füvet, magasabb fát, terebélyesebb bokrot (Bokrost továbbra sem). Az isten adta nép sír a gyönyörűségtől. Lelki szemeik előtt egy tejjel-mézzel folyó Kánaán képe dereng fel, mely április 7-én valósággá válik. Addig meg csak kibírják valahogy.
Eljön a nagy nap. Nincs kampánycsend. Már derékig érő füvet, égig érő fát, félhektáros bokrot ígérnek (Bokros továbbra sem kerül szóba). A nép hörög a gyönyörtől. Már csak egy nap, és eljő az aranykor, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnik az államadósság; mindenki annyi fizetést vihet haza, amennyiből könnyen kitelik egy kaliforniai apartman; ónos helyett aranyeső hullik majd az égből, mert ezt ígérték. Hanyatt-homlok rohannak szavazni, otthon pedig imába foglalják jelöltjük nevét.
Este a megválasztott munkások pezsgőt bontanak. Megjelennek vezetőik. Köszöntik az új munkaerőt. Figyelmeztetnek: úgy táncoljanak, ahogy ők fütyülnek, mert különben lesz dádá, meg minden más. Felejtsék el a fűt, fát, bokrot (Bokros réme kitörölhetetlen). A munkások pedig szófogadóak. Ha jól táncolnak, lesz pénz dögivel (mármint nekik).
Akik nem lettek melósok, azok választási csalást kiáltanak. Állításuk igazolására videókat gyártanak. Megválasztottak és a hoppon maradtak között lesz hajtépés, aztán marad minden a régiben. Utóbbiak még fenyegetőznek egy keveset: négy év múlva visszajövünk…, és úgy lesz.
A nép április 7-én felkel. Még gyűszűnyi füvet, bonzai fát, üveggolyó méretű bokrot sem lát (Bokrosra most nincs idő). A tej ára továbbra is kétszáz forint, a méz árát emelték, a nemzetközi piacon drágult az uncia arany ára. Józan paraszti ésszel következtetik ki: nem lesz aranyesős, tejjel-mézzel folyó Kánaán. Minden marad a régiben: a Parlamentben és a való világban is.
- Majd négy év múlva okosabbak leszünk – fogadkozik a nép, aztán az is úgy lesz, mint mindig.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás