„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat...”
Csupán egyetlen megállapítás maradt ki a híres felsorolásból: hogy ő maga a gyerekkor volt. De, hogy kicsoda Csukás Pista bácsi? Talán Pom Pom imádnivaló személye mintázza a legjobban magát a szerzőt. Sokszínű, ezerarcú hős, aki az embert a legszebb álmok világába repíti, oda, ahová minden gyermek és felnőtt vágyik. Ez a mesevilág.
A nekrológok, in memoriam írások általában – talán kissé akaratlanul is a megszokás miatt – bús hangvételűek. Hasonló érzés fogott el a hír hallatán, amikor egy amúgy sem kifejezetten vidám februári végi napon Csukás Pista bácsi itt hagyott bennünket. De mégis, ez a megemlékezés miért ne csalhatna egy kisebb elégedett, nosztalgiázó mosolyt az olvasó arcára? Pláne, ha azoknak a nevével találkozik, akik végig ott voltak mellette, míg felcseperedett az illető, sőt, talán még rohanó felnőtt fejjel is boldogan találkozik kedvenc szereplőivel.
Bodrogi Gyula egyedülálló hangjával elválaszthatatlan párost alkot a különleges sárkány, a jóságos, híres egyfejű, kinek neve annyi csak, Süsü. Igen, ő is Csukás István. Mirr-Murr, a kandúr minden magyar kedvenc cicája, aki Süsühöz hasonlóan ugyancsak bábfiguraként jelent meg a képernyőn. Nos, szintén Csukás István.
Ha már a tévé mesebeli univerzumáról van szó, ne felejtsük el Sebaj Tóbiás nevét, akiben természetesen megint csak ott rejlik „édesatyjának”, Pista bácsinak a személye. Ahogyan Magyarország egyik legnevesebb halvadászában, a Nagy ho-ho-horgászban is. Volt, hogy Pom Pom legjobb barátja, Picúr, bár azt mondta, nem rohan, mégis csakhamar beért az iskolába, de az is előfordult, hogy „megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri”. Nyilván senkinek nem kell elmagyarázni, hogy ez a Keménykalap és Krumpliorr egyik mondhatni tételmondata és szállóigévé vált sora. Azzal sem mondok meglepőt, ha azt állítom, bizony ezekben a történetekben is az író halhatatlan szelleme lakozik.
Egy picit elvonatkoztatva a Mirr-Murréktól, azt sem illik elfelejteni, hogy a komolyabb, mediatizált irodalomban is tökéletesen megállta szerzőként a helyét. Gyermekregényei, mint például a Vakáció a Halott utcában, illetve más-más korú olvasók számára különböző tanulsággal szolgáló művei előfordult, hogy bőven túlléptek a maguk mesei árnyékán. Kiválóan tükrözi teljes életművének értékét az a számos elismerés, díj is, melyet neki ítéltek.
Generációkat dajkált és nevelt, kísért át a felhőtlen gyermekéveken Csukás István több száz mesejelleme, az említett néhány és a további el nem hangzott több száz figura, akik mind-mind az alkotó nagyságát dicsérik. Bár a hírek arról szóltak, hogy akit Kormos István piszén pisze kölyökmackója, Vackor csak Csukás Pistának hívott, elment. Ez azért korántsem igaz. Van egy hely, egy csodás élet, ahol örökké köztünk marad - mindig itt lesz velünk az ő saját kezével formált mesebeli világában.
Barna Marci
Új hozzászólás