Pontosan 30 éve annak, hogy a magyarok által elindított forradalmi eseménysorozat megdöntötte a Romániában uralkodó kommunista Ceausescu-rezsimet. A mindössze néhány nap alatt lezajló harc harminc év távlatában Európa egyik legnagyobb horderejű forradalmaként és a szólásszabadság kiemelkedő diadalaként vonult be a történelembe.
Tőkés László temesvári református lelkészt 1989. december 15-én leváltották hivatalából és bírósági végzés alapján el kellett (volna) hagynia egyházi lakóhelyét. A magyarok összefogásának köszönhetően december 16-án Tőkést nem sikerült eltávolítani a parókiáról és az egyre duzzadó tömeg tiltakozása rendszerellenes tüntetésbe fordult át. Nyilvánvaló, hogy ekkorra már a Securitate emberei is a helyszínre értek és megtörtént az első tömegoszlatási kísérlet. Ezzel kezdetét vette a romániai forradalom. Letartóztatások egész soráról intézkedtek a hatóságok, de a fizikai erőszaknak is voltak már áldozatai. Az események harmadnapjára jóval szervezettebben állt ki a tömeg, a megyei pártszékházba betörtek és igyekeztek megsemmisíteni mindent, ami a vad diktátor rendszeréhez köthető. Bukarestből megérkezett a parancs: éles lőfegyvert kell bevetni. Ezen a ponton vett fontos fordulatot a forradalom, hiszen a verbális csatározás átcsapott vérre menő harcba. Az utcák estére megteltek a változásért életüket áldozók holttestével.
December 18-ára tovább fokozódott a hangulat. Temes-megyében rendkívüli állapotot hirdettek, a már jól ismert budapesti mintára a román zászlóból kivágták a kommunista címert és felcsendültek a betiltott történelmi indulók. A lázadókat éles lőszerrel hátráltatták a rend párthű „fenntartói”. Másnap a Securitate katonái embertelen vérengzésbe kezdtek a kórházakban. Az azonosítás megnehezítése érdekében sebesülteket lőttek agyon és papírjaikat megsemmisítették. A karácsonyt közvetlenül megelőző napokban az uralkodó házaspár bukásának előszele érződött a levegőben. A minősíthetetlen megtorlás hírére munkások ezrei vonultak utcára, így a tömeg elérte a százezres létszámot. Tovább rontotta Ceausescuék helyzetét, hogy a hatóságok egy része a tömeggel mintegy együtt sodródott, nem próbáltak meg fellépni a revolúcióval szemben. Nicolae aznap televíziós beszédet tartott, amelyben saját maga felelősségéről mélyen hallgatott és pusztán külső erők agresszív beavatkozásaként értékelte a történteket. Ekkor még talán csak halvány sejtésként élt az emberekben, hogy a „Kárpátok géniuszának” ez volt az egyik utolsó megnyilatkozása. Az idő közben megszerveződött felkelőkből álló szervezet Temesvárt szabad várossá nyilvánította.
A diktátor másnap újból kiállt a nép elé, de káoszba fulladt a gyűlés és az elöl éljenző pártkatonákon kívül szinte mindenkit magával ragadott az előző napok antikommunista szellemisége és gyakorlatilag egy újabb, spontán felkelés alakult ki. A hatóságok és a Secu egyik legvéresebb fellépése vette kezdetét. Minden lehetséges eszközzel igyekeztek legyalulni a tüntetőket. December 22-ével kezdetét vette a romániai forradalom végjátéka. Ceausescu tábornoka, több parancsnoka és végrehajtója megtagadta vagy tudomásul sem vette a parancsokat. A rezsim hatalma jelentősen megcsappant, a megmozdulásokat korlátozó újabb rendeleteknek pedig már szinte semmilyen korlátozó ereje nem volt. A Ceausescu-házaspár menekülni kényszerült. December 22-23-án este a Secu még párthű erői tűzharcokat kezdeményeztek és az eseménysorozat legtöbb áldozatot követelő „párbaja” vette kezdetét. December 24. napján felállt a rögtönítélő bíróság, amely egy nappal később azonnal végrehajtandó, golyó általi kivégzésre ítélte Nicolae és Elena Ceausescut. Ez volt a romániai forradalom hivatalos végszava, de a fizikai konfliktus teljes egészében december 28-ára fejeződött be.
Három évtizeddel ezelőtt egy személyes ügy vezetett el odáig, hogy az addig véres elnyomásban élők ki merjék mondani, mit is szeretnének. Így jött létre a leszámolás a kommunista blokk egyik legkegyetlenebb és leghírhedtebb vezérével. Remekül példázza, mit is jelent elhallgattatásban élni nap mint nap, ugyanakkor mégiscsak van kiút az elnyomásból, csak meg kell tenni az első lépést. Egy ember helyzetéből pillanatok alatt egy egész országgá duzzad az összefogás.
Barna Marci
Új hozzászólás