Jónéhány évvel ezelőtt, amikor kisebb középsulisként egy rajzórán filmet néztünk a festészetről, néhány alkotás a képsorok között megragadott. Mint később kiderült, valamennyi, engem különösen megérintő kép egy és ugyanazon művész munkája. Akkor egész életemre megjegyeztem a nevét…
A debreceni Crystal Antikvárium tulajdonos-vezetője, Asztalán Péter immár huszonegyedik alkalommal rendezte meg hagyományos könyvárverését. A különleges kulturális eseménynek október utolsó napján a Grand Hotel Aranybika Hajós Alfréd terme adott otthont.
Napjaink rohanó médiauniverzumában egyre eltörpülnek, halványulnak azok az egyetemes kulturális értékek, amelyek a nem túl távoli múltban egész nemzedékeket határoztak meg. Ünnepelt csillagok, példaképek voltak a színészek, operaénekesek.
Mit jelent a beat-rock? Mit jelent a Woodstock-kor? Miért jelentős a „Tegnap” fájdalma? Egyetlen mindenek felett álló név ad választ megannyi kérdésre: John Lennon. Október 9-én lenne 80 esztendős.
Ki ne ismerné a híres albumfotót, amely annak a lemeznek a borítója, amiből több mint 45 milliót adtak el? Vagy ki ne látta volna életében legalább egyszer leomlani a téglafalat? A nevük sajnos mégis kezd a feledés homályába veszni. Ők az 55 esztendeje alakult Pink Floyd.
Augusztus 30-án épp nyolcvanadik évfordulója van annak, hogy megszületett a második bécsi döntés. A világháborús időszak egyik legnagyobb magyar sikereként elkönyvelt határozat értelmében Észak-Erdély újra magyar kézre került, több mint negyvenezer négyzetkilométernyi területen.
A 2020-as esztendő szinte mindenben rendhagyó. Éppen 100 esztendeje annak, hogy hazánk történelmében Trianon miatt új időszámítás kezdődött. Augusztus 20-ára pedig azt terveztük, hogy Debrecenben a Virágkarneválon megmutatjuk a világnak, hogy az ország ismét megerősödött és folyamatosan fejlődik. Valami azonban most más, olyan furcsa…
Apám gyakran mesélt második világháborús élményeiről. A világégéskor már kamasz, s amikor a szovjetek magyar földön harcoltak, már inaskodott. Ráérő idejében, főleg már nyugdíjasként, gyűjtögette emlékeit, füzetekben rögzítette. Halála előtt gondjaimra bízta. Így került hozzám az alábbi visszaemlékezés is.
Amikor életemben először láttam a Volt egyszer egy Vadnyugat című klasszikust, még szinte semmit sem tudtam Charles Bronsonról. Hogy is tudhattam volna, hiszen kíváncsi kisgyermekként tátottam a számat a cowboyok láttán. De legalább annyira lenyűgözött a láthatatlan főszereplő, aki dallamaival varázsolt el. Ő Ennio Morricone.
A napokban, az országban a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára emlékeznek. Ki-ki politikai hozzáállása szerint, gyakran erős nacionalista érzelmekkel túlfűtve foglalkozik, vélekedik a történtekről. Ami a megemlékezésből kimarad, a józanság, a történések tárgyszerű elemzése, elfogadása.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.