Ki ne ismerné a híres albumfotót, amely annak a lemeznek a borítója, amiből több mint 45 milliót adtak el? Vagy ki ne látta volna életében legalább egyszer leomlani a téglafalat? A nevük sajnos mégis kezd a feledés homályába veszni. Ők az 55 esztendeje alakult Pink Floyd.
Az együttes a rocktörténelem talán legmeghatározóbb ikonjává vált a huszadik század végére. Nem csupán a progresszív rock egyedülálló Pink Floyd-hangzásának köszönhetően értek el ekkora sikereket, de az albumok minősége és a futurisztikus látványelemekkel tarkított koncertek is nagyban hozzájárultak a felemelkedéshez. Az együttes nevének története Syd Barretthez vezethető vissza, aki Pink Anderson és Floyd Council blues zenészek után The Pink Floyd Sound-nak keresztelte el a Bob Klose, Roger Waters, Nick Mason, Richard Wright formációt, miután maga is csatlakozott. Klose korán feladta a zenélést, néhány évvel az „összeállást” követően pedig Barrett is búcsút intett társainak, hiszen LSD-függősége miatt lelki betegségek hatalmasodat el rajta. Helyén David Gilmour lépett színre, akivel teljessé vált a csapat identitását hosszabb távon meghatározó Gilmour-Waters-Wright szerzőhármas. Kísérleti jelleggel kezdtek dalokat írni. A kozmikus hangzás a mai napig alapvető stílusjegye a Pink Floyd számoknak, amelyet főképp az orgonahangzás és a gitárszóló különleges elegye határoz meg.
A második album az A Saucerful of Secrets címet kapta, melyen Barrett már csak egyetlen dallal volt jelen. Az 1973-mas esztendő aztán valóságos áttörést jelentett, hiszen megjelent a The Dark Side of the Moon, majd ’75-ben a Sydnek végleg búcsút intő Wish You Were Here is megjelent. A The Dark Side lemez az együttes legtöbb példányban eladott albumává vált. Ami azt illeti, napjaink divatjának különlegesen sokat látott eleme a prizmaháromszög, amelyen a betörő fénysugár megtörik és szivárványként hagyja el a felületet. A jelkép népszerűvé válása is Gilmouréknak köszönhető, hiszen a The Darks Side of the Moon borítójává választották. Az ok és a magyarázat az volt, hogy szerintük ez hűen tükrözi a formáció sokszínűségét. Mi tagadás, ez be is jött, ugyanis a mai napig, ha bárhol találkozunk ezzel a grafikával, a zenekedvelőknek azonnal az együttes jut eszébe.
Az igazán reprezentáns alkotás a kevesebb eladásszámtól függetlenül is a Waters által szinte diktatórikusan vezényelt időszak siker-dupla albuma, A Fal. A rögzítés során az „egyeduralkodó” Waters elküldte Wrightot. A mű kritikus szellemében főszerepet játszik Roger Waters felfogása. A dallistában szerepel a manapság is sokat játszott Another Brick in the Wall, illetve a Comfortably Numb. A produkció jellege lehetővé tette, hogy film formájában is megjelenjen. Érdekesség, hogy a Waters-forgatókönyvre épülő rockopera főszereplője az 1985-ös Live Aidet megszervező Bob Geldof volt. Épp a ’85-ös esztendőben vált ki Waters, a konfliktusok gyűrűjében pedig aztán visszatért Wright. Waters visszatérésére húsz teljes évet kellett várni, 2005 júliusában ugyanis Londonban egyesült újra a Pink Floyd. A Fal showjával Roger Waters Budapesten is többször járt és egy-egy slágernek a mai napig töretlen a sikere. A formáció egykori és a 2008-as legutolsó koncertjéig aktív tagjai közül sem Syd Barrett, sem pedig Richard Wright nem él már.
Ami a Pink Floyd utóéletét illeti, személyes meglátásom, hogy a nevéhez méltatlanul kezd feledésbe merülni a banda. A rockzene pszichedelikus, majd túlnyomó részben progresszív vonulatát képviselő Floyd több zenekar és szólóelőadó munkásságát meghatározó, korszakalkotó stílust és minőséget hozott létre. Már a dalok kezdő akkordjairól felismerhető, ha a rádióban egy-egy Waters- vagy Gilmour-szerzemény csendül fel. Ha megengednek zárásként egy kis szubjektív részletet: különösen erős zenei érdeklődésem miatt már kisebb koromban volt szerencsém hallgatni a Floyd dalait. A Zeppelin, ELP, Beatles, Queen és még sorolhatnám, hány hatalmas zenekar közül mégis kiemelkedtek számomra Gilmourék. Akkor váltam igazán a valaha volt egyik legnagyobb és legtisztább hangzást adó együttes rajongójává, amikor jónéhány évvel ezelőtt a csendes és „üres” szobában ablakrengető hangerővel meghallgattam a Comfortably Numbot. A Dark Side of the Moon után e dalban minden ott van, ami csak jellemző a Pink Floydra. A hallgatót pedig hatása alá keríti. A garantált hatás pedig már hatványozott velejárója a Pink Floyd ötvenöt éves történelme valamennyi zseniális művének.
Barna Marci
Új hozzászólás