Jónéhány évvel ezelőtt, amikor kisebb középsulisként egy rajzórán filmet néztünk a festészetről, néhány alkotás a képsorok között megragadott. Mint később kiderült, valamennyi, engem különösen megérintő kép egy és ugyanazon művész munkája. Akkor egész életemre megjegyeztem a nevét…
Most, e jeles évforduló kapcsán – az olvasóközönség szíves engedelmével – kicsit rendhagyóbban emlékeznék meg a mesterről. Arról az emberről, akinek neve nyomán egy egész stílusirányzat vált felbecsülhetetlen értékké. Aki a festészetet örök időkre megváltoztatta. November 14-én, éppen 180 esztendeje született Párizs Rue Laffitte kerületében Claude Monet, akinek életműve egybeforrt az impresszionizmus fogalmával. Ez a gondolatmenet tehát kicsit másképpen születik meg. Nem szeretnék hosszas, életrajzi adatoktól hemzsegő leírást adni. Inkább egy kicsit szubjektív, sőt, debreceni szemmel szeretném megközelíteni a témát. Tehát a középiskolában, rajzórán az Impresszionisták című játékfilmet néztük az osztállyal. Azt a csaknem másfél órás, lenyűgöző filmet, amelynek cselekménye Monet narrációján alapul egy újságíró szemszögéből. A történet kezdetén Claude Monet azt mondja: „Impresszionistáknak neveztek minket. A víz festői voltunk, a fényé, a színeké…”. Mindeközben a képen ott ragyogott a híres mű, mely azonnal elbűvölt: az a bizonyos Japán híd Givernyben. Nem csupán a tökéletesség volt egyedülálló a látványban, hanem az ecsetvonások utánozhatatlan stílusa. Az az érzés, amely hűen tükrözi a pillanatot, azt a múló kis töredékét az időnek, amelyben épp akkor és ott pompázik a híd a tó felett. Ő volt Claude Monet, a pillanatnyi benyomás, az „itt és most” mestere.
Akkor még álmodni sem mertem róla, hogy valaha e remekművet élőben is lesz szerencsém megcsodálni. Ám 2017-ben, Londonban, a Nemzeti Galériában egy nem túl hosszúra nyúló, de a szemlélkedésre pont alkalmas látogatás során Manet, Renoir, Degas és van Gogh képeinek társaságában ott tündökölt megannyi más Monet-remekkel együtt. Torokszorító élmény megannyi pompás ecsetvonás között testközelben állni és elrévedezni a részleteken. Később, egészen pontosan 2018-ban, Európában elsőként a debreceni MODEM bemutatta „impressziók” elnevezéssel megrendezett tárlatát, aminek fő attrakcióiként az irányzat legnagyobbjainak alkotásai sorakoztak fel, köztük az egyik első hírnök, Claude Monet munkái is. Az egyik kiemelt darab a Tavasz címet viselő, zöldes árnyalatokon alapuló festménye. Így a kiállítás erejéig annak idején a cívisváros is magáénak tudhatta az idén épp 180 esztendeje napvilágot látott mester szellemiségét.
És, ha már a napról van szó, ki ne ismerné azt a máig talán leghíresebb impressziót, amely nem hétköznapi benyomást tükröz. Központjában aranyló korongként ragyog maga a Felkelő nap. A Texasi Egyetem asztrofizikusa, Donald Olson kutatásai alapján a Le Havre kikötőjét ábrázoló kép az 1872. november 13-i 7 óra 35 perckor látható fényviszonyokat örökíti meg a vásznon. E dátum lehet tehát az impresszionizmus születésének pontos időpontja. A mű pedig fényével hirdeti a kiváló és utánozhatatlan teremtő, Claude Monet életének maradandóságát.
Barna Marci
Új hozzászólás