A napokban, az országban a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára emlékeznek. Ki-ki politikai hozzáállása szerint, gyakran erős nacionalista érzelmekkel túlfűtve foglalkozik, vélekedik a történtekről. Ami a megemlékezésből kimarad, a józanság, a történések tárgyszerű elemzése, elfogadása.
Kétség nem fér hozzá, igazságtalan béke született. A győztes hatalmak Magyarországot, első világháború szerepéhez képest aránytalanul súlyosan büntették. Ám a túlzás mögött számtalan ok húzódik meg, amelyek a közvélemény számára kevésbé ismertek.
A békediktátum politikai megokolásokból vált ennyire szigorúvá. A győztesek Európa közepén nem kívántak az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló nagyhatalmat. Kapóra jött számukra a Woodrow Wilson amerikai elnök tizennégy pontja, benne a sokat emlegetett népek önrendelkezési passzusa. Nagyban elősegítette a nemzeti öntudatra ébredt és saját államokat alapítani akaró nemzetiségiek törekvéseit. Szintén a nemzetiségek önállósodása mellett javította az esélyeket, hogy a háború kezdete óta lobbiztak az antant hatalmak fővárosaiban.
A nemzetállamok létrehozásával győztes hatalmak hármas célt valósíthattak meg: betarthatták a nemzetiségieknek tett ígéreteiket, önálló államok alakulhattak; Közép-Európa sok kis országára befolyást gyakorolhattak, érdekszférájukhoz köthették, gazdaság területén monopóliumokra tehettek szert; a Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti ütköző országokat hozhattak létre.
A békeszerződés komoly hibája az egyoldalúság, valamint a kész tények rögzítése. Magyarország első világháború utáni politikai zűrzavarában nem akadt az antant számára elfogadható tárgyalópartner. A Károlyi-kormány, a Tanácsköztársaság vezetése nyugati berkekben szalonképtelennek bizonyult. Főleg a Károlyi-kormány súlyos hibája a magyar haderő teljes feloszlatása, lefegyverzése. A frissen alakult országok alakulatai ellenállás nélkül hatolhattak be Magyarország területére, és az antant figyelmeztetések ellenére foglaltak el jelentős területeket. Egyetlen hadra fogható erő, a Kolozsvárott alakult Székely hadosztály is minden állami támogatás, sőt gáncsoskodás ellenére vette fel a harcot a benyomuló románok ellen. A csehek akadály nélkül juthattak el a Salgótarján-Miskolc vonalig.
A Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kommunista és proletár jellege ellenére honvédő háborút folytatott. A katonaság soraiban nagy számban harcoltak, irányítottak a későbbi Horthy korszak tisztjei. Szakértelmüknek köszönhetően lehetett sikeres a védekezés, majd az északi hadjárat győzelmei. A Vörös Hadsereg harcai nélkül Magyarország megszűnhetett volna önálló állam lenni.
A Tanácsköztársaság elbukott, a környező országok csapatai kénye-kedvükre foglalhattak el területeket, rabolhattak, fosztogathattak. Az ország gátlástalan meghódítását, kirablását tapasztalva a győztes hatalmak is végre határozottabban követelték azok leállítását. A csehek és románok meghátráltak. E katonai cselekmények azonban mit sem változtattak a lényegen: az antant elfogadta és deklarálta területi nyereségeiket.
Magyarország országrészvesztéseinek komoly előzménye a magyar nemzetiségi politika, a 19. században az ország kisebbségei egyre határozottabban fogalmazták meg kéréseiket. Eleinte csak saját nyelvhasználatot, kulturális, majd később teljes autonómiát követeltek. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt kitört és nehezen elfojtott szerb és román nemzetiségi felkelések figyelmeztető példák lehettek volna. A kiegyezés utáni 1868-as kisebbségi törvény Európa egyik legprogresszívabb nemzetiségi rendelkezése lett, ám megkésett. Ezután következő évtizedekben a magyar kormányok egyre inkább a magyar többségbe történő asszimilációt erőltették. A Lex Apponyi, azaz az 1907-es, a magyar nyelv oktatásával kapcsolatos rendelkezés kötelezővé tette minden nemzetiségi állami, egyházi és magániskolában a magyar nyelv oktatását. Az országban élő népek számára ez utolsó csepp volt a pohárban. Tulajdonképpen innen kezdve nyíltan az anyaországtól való elszakadás érdekében politizáltak.
Még egyszer fontos megjegyezni: Trianon palotájában mérhetetlenül igazságtalan békeszerződés aláírására kényszerítették Magyarországot. Alá kellett írni, mert különben az ország puszta léte is veszélybe kerülhetett volna. Egy megtagadás esetén az antant nem ellenezte volna a cseh és román tartós megszállást, az ország nagy részének bekebelezését.
A fentebb leírtak csak töredékei azon okok együtt állásának, amiért Magyarországgal szemben ennyire súlyos ítélet született. Tulajdonképpen a volt központi hatalmak leggyengébb láncszemének tartott Magyarország kárára statuáltak példát.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás