Versek

Amikor versfaló tizen- és huszonéves voltam, volt Petőfi-korszakom, Arany János-etapom (a csodálatos balladákkal), volt Juhász Gyula- és Ady-évadom, s voltak persze Radnóti-éveim is. (No meg Babits-liezonom, Juhász Ferenc- és Nagy László-szerelmem. Ki viszi át? S rövid, heveny lamúrt tudtam megélni a kismesterek iránt is: Palocsay Zsigmond, Domonkos István, Serfőző Simon, Ratkó József – legyen elég ennyi a nevekből.) S akkor még nem említettem József Attilát, akit a világirodalom legnagyobb költőjének tartok.

„Dsida Jenő elütött a történelemmel viaskodó hitvallóktól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, telve lelkesedéssel és önbizalommal” – írta róla Pomogáts Béla. Verseinek többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban” – vallotta.

Margitka maga olyan jól ír, hogy szinte már férfi – állítólag ilyesformán dicsérte Kaffka Margitot a hímsovén Ady Endre. Nemrég hallani lehetett néhány csodálatos verset tőle a Kossuth-rádió Vers napról napra vasárnap esti műsorában. Ráckevei Anna előadásában különösen meggyőző volt, hogy Kaffka Margit lírikusként is rangosat alkotott. Ifjú kora óta írt verset, s, persze lázongókat, ő is kereste az újat, hátha ő lesz az, aki megtalálja. Korai versei Kiss József, Heltai Jenő, Makai Emil hatását mutatták. Kiss József persze örömmel közli A Hétben, de Bródy és Gárdonyi folyóiratánál, a Jövendőnél is eredményesen kopogtat. Levélben „kopogtatott”, hisz akkor Miskolcon volt tanárnő, de csakhamar sikerül az irodalmi központ közelébe kerülnie: előbb Újpesten, majd az Angyalföldön tanított. Az egzisztencialisták módján szemlélte az életet, s fájlalta, hogy a ragadozó társadalomban a nő áldozat, a védtelen leány préda. Kaffka Margittal a női méltóság igénye jelent meg irodalmunkban.

Fontos debreceni vonatkozás: a szépíróról Fülöp László irodalomtörténész írt kiváló monográfiát, 1988-ban jelent meg. Sajnos, Fülöp László tavaly októberben - 72 évesen - örökre elhagyott bennünket.

(es)

A mai irodalomélvezésnek „trendi” élménye az újraolvasás, az újra-fölfedezés. Pedig lehet, hogy még föl sem fedeztünk valakit. Mondjuk Czóbel Minkát. Anarcspusztán született 1855-ben, 1947-ben halt meg ugyanott.  A szimbolizmus első hazai képviselője volt, Ady Endre elődje. Beutazta Európát, a Sorbonne-on szerzett diplomát.

Megragadni azt a pillanatot, amikor már nem ősz az évszak, hanem tél. Amikor már nem tél, hanem tavasz. Ehhez talán nem is meteorológusnak kell lenni, hanem költőnek. Csodálatos versnek találom Az első hó éjszakáján című Lászlóffy Aladár-költeményt. Ezt a sorát sohasem fogom elfelejteni: „Az eső halkan veri a világirodalmat”.