Versek

A „mindenható mosolygás” költője

Dsida Jenő

„Dsida Jenő elütött a történelemmel viaskodó hitvallóktól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, telve lelkesedéssel és önbizalommal” – írta róla Pomogáts Béla. Verseinek többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban” – vallotta.

Berde Mária tisztasága

Berde Mária

Van olyan (debreceni) irodalomtörténész, aki Wass Albertről azt tartja: sokkal jobb írók vannak nála az erdélyi magyar irodalomban, például Berde Mária. 1889-ben született a Kolozs megyei Kackóban. (A falu 1800 lakosából ma már csak két tucatnyi a magyar.) Régi értelmiségi család sarja, apja református lelkész volt, a nővére, Dóczyné Berde Amál festőművész, férje Róth Jenő német irodalomtanár.

A költő Kaffka Margit

Kaffka Margit

Margitka maga olyan jól ír, hogy szinte már férfi – állítólag ilyesformán dicsérte Kaffka Margitot a hímsovén Ady Endre. Nemrég hallani lehetett néhány csodálatos verset tőle a Kossuth-rádió Vers napról napra vasárnap esti műsorában. Ráckevei Anna előadásában különösen meggyőző volt, hogy Kaffka Margit lírikusként is rangosat alkotott. Ifjú kora óta írt verset, s, persze lázongókat, ő is kereste az újat, hátha ő lesz az, aki megtalálja. Korai versei Kiss József, Heltai Jenő, Makai Emil hatását mutatták. Kiss József persze örömmel közli A Hétben, de Bródy és Gárdonyi folyóiratánál, a Jövendőnél is eredményesen kopogtat. Levélben „kopogtatott”, hisz akkor Miskolcon volt tanárnő, de csakhamar sikerül az irodalmi központ közelébe kerülnie: előbb Újpesten, majd az Angyalföldön tanított. Az egzisztencialisták módján szemlélte az életet, s fájlalta, hogy a ragadozó társadalomban a nő áldozat, a védtelen leány préda. Kaffka Margittal a női méltóság igénye jelent meg irodalmunkban.

Fontos debreceni vonatkozás: a szépíróról Fülöp László irodalomtörténész írt kiváló monográfiát, 1988-ban jelent meg. Sajnos, Fülöp László tavaly októberben - 72 évesen - örökre elhagyott bennünket.

(es)

Karinthyáda a költőről

Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes kevés verset írt ahhoz képest, hogy lírikusként is számon tartják. Sok költeménye reménytelenül hosszú (mondjuk esszévers), vagy egyszerűen egyik-másik maga is humoreszk, mint a legtöbb írása. A költő című négyszer négysorosa viszont örökérvényűt mond a költőről, érvényesen hatnak ma is, ebben a nem irodalomcentrikus műveltségű világban. Szerette magát költőnek vallani, kevés versének csak kisebb része a lírai jellegű (mint a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többsége szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (például a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).

(es)

Az első magyar szimbolista

Czóbel Minka

A mai irodalomélvezésnek „trendi” élménye az újraolvasás, az újra-fölfedezés. Pedig lehet, hogy még föl sem fedeztünk valakit. Mondjuk Czóbel Minkát. Anarcspusztán született 1855-ben, 1947-ben halt meg ugyanott.  A szimbolizmus első hazai képviselője volt, Ady Endre elődje. Beutazta Európát, a Sorbonne-on szerzett diplomát.

A Kossuth-díjas Kobzos Kiss Tamás értékei

Kobzos Kiss Tamás

Budapest, 2014. március 14., péntek (MTI) - A Kossuth-díj a létező legnagyobb elismerés, amiben egy művész részesülhet, azt sajnálom, hogy költő édesapám, Kiss Tamás nem kaphatta meg - mondta Kobzos Kiss Tamás az MTI-nek. A 63 éves zenész egyedülálló előadóművészi pályája, népzenei oktatómunkája, valamint a magyar népzene hazai és külföldi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként vehette át pénteken a Kossuth-díjat.

Ősz és tél határán

Megragadni azt a pillanatot, amikor már nem ősz az évszak, hanem tél. Amikor már nem tél, hanem tavasz. Ehhez talán nem is meteorológusnak kell lenni, hanem költőnek. Csodálatos versnek találom Az első hó éjszakáján című Lászlóffy Aladár-költeményt. Ezt a sorát sohasem fogom elfelejteni: „Az eső halkan veri a világirodalmat”.

Áprily Lajos: Március

Brassóban született 1887-ben, iskoláit Parajdon, Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott végezte, majd Nagyenyeden lett tanár. Jékely Zoltán költő apja, 1967-ben halt meg Budapesten. Sokak szerint mindmáig a legnagyobb erdélyi magyar költő, nemcsak életműve egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László olyan költőnek tartotta őt 1927-ben, aki vigyáz a lírára annak bomlása idején. Amikor átköltözött Magyarországra, Reményik Sándor (1890-1941), a költőtárs valósággal elsiratta Elmégy című versében. 

Várjuk a tavaszt, pedig tél se volt. Ezért ajánljuk most – vidám daktilusaival - Áprily Lajos talán leghíresebb versét, a Márciust. Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Mint műfordító is nagyon jelentős volt, világirodalmi halhatatlanokat ültetett át magyarra, s lefordította – kitűnően! - az Anyegint.

(erdei)

Semmiért egészen

A teljes neve Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31.Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) volt a Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak, a modern magyar líra nagy alakjának. Ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A család Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nemességet kapott „gáborjáni” előnévvel. Iskoláit Balassagyarmaton, Debrecenben és Budapesten  végezte.

Legendássá vált az a verse (a versben a kis eset), hogy Debrecenben – egy diákgyermek álmodozó szemével - Óriásnak olvasta az órást a mester műhelyének ajtaján. Nagy szellemi-lelki utat tett meg az ifjonti mestermásoló strófáktól a mélyfilozofikus versekig, meg az olyan nyomasztó-zsarnoki szerelmes költeményekig, mint a Semmiért egészen, amit az ő előadásában is ismerhetünk – egy régi rádiófelvételnek köszönhetően.

Miben is hihetnék másban, mint az anyagban? – ez volt a világnézete, legalábbis egy időben. Sokszor irtózatos magánynak élte meg az életet, kortársait, „barátait” nemigen tudta elviselni. A Semmiért egészen az olyan igazságtalan-hímsovén szerelmi versek közé tartozik, mint Adytól az Elbocsátó szép üzenet. 

(erdei)

Nincs nagyobb nála

Egy költői művet nem tesz naggyá csupán a nyelv ügyes használata, a ficánkoló képi fantázia, még a mély gondolatok sem. Ha nincs benne az alkotói „megszenvedettség”, lehet bármilyen bravúros nyelvi „alkotmány”, üresen kong. József Attilánál sohasem hiányzott a megszenvedettség, egyáltalán: a szenvedés.

Oldalak