Versek

Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni halálára

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

 

Szomorú játékosság

A gyermeki játékosság  a nyugatosoknál gyakran ötvöződött a szomorúsággal, lásd Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait. E körbe vonható Babits Mihálynak az Egy szomorú dal című verse is.

A költőnek ez volt a teljes neve: Babits Mihály László Ákos. Szekszárdon született 1883. november 26-án, s Budapesten (Krisztinavárosban) halt meg 1941. augusztus 4-én. Író, irodalomtörténész, műfordító is volt, a Nyugat főszerkesztője, az első Nyugat-nemzedék meghatározó tagja.

A lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta, hogy gégerákban szenvedett. Szabó Dezső szemére vetette, hogy nem lehet igazi, hiteles az a szomorúság, amit egy ennyire zenei versben fejeznek ki.

Van egyfajta reneszánsza Babits-nak, legvérmesebb rajongói nagyobb költőnek tartják Adynál. 

Egy kardéllel írt vers

Sokan Csokonait tartják az első európai rangú magyar költőnek. Szerintem már Balassi Bálint is az volt. (Meg persze Janus Pannonius is, de hát ő nem magyarul írt, hanem latinul.)

Felejtsük el, hogy a Katonaének kötelező vers volt, tekintsük csak a szöveget magát, s tekintsünk vissza a középkorba, amikor a magyarnak az volt a küldetése, hogy az oszmán hatalomtól megvédje a keresztény Európát. S képzeljük bele magunkat a végvári vitézek életébe! Ezt mutatja meg nekünk ez a kitűnő katona, nagyműveltségű, zseniális költő.   

Olvassuk ezt a verset gyönyörködve, ízlelgetve a nyelvi-lírai ínyencségeket. Aki kicsit is ismeri a régi magyar irodalmat, tudja: voltak, akik régiesebben írtak még száz-kétszáz év múlva is, mint Balassi. Nem beszélve a szellemiségről.

Juhász Gyula: Adyra gondolok

 

Óriási veszteség volt Juhász Gyula számára is, amikor fiatalon, 42 évesen meghalt Ady Endre, a barát, az irodalmi vezér. Talán a gondviselés műve volt, hogy nem kellett megérnie Trianont. Adyra gondolok címmel 125 olyan verset tettek közé kötetben, amely - íme - Juhász Gyula verséről vette címét. 

Jó nekünk a régi Himnusz

Himnusz kézirat

Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, amely szerinte - a címerhez hasonlóan - változtatásra szorul. Kodály válasza ez volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel ez lekerült a napirendről.

A pesti folklór szerint Kodály még ezt sem átallotta mondogatni: „száradjon le a keze annak, aki hozzá mer nyúlni a Himnuszhoz”.

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (Laurának)

Amikor a zsidóüldözés miatt Szerb Antal irodalomtörténésznek azt tanácsolták, hogy meneküljön el Amerikába, azt mondta: ugyan már, kinek beszélnék Amerikában Vörösmarty Mihály költészetéről? 

A merengőhöz: ismerős a képlet - egy koros férfi gyermeklányba szerelmes, s jön a kétségbeesett, nem sok eredménnyel kecsegtető győzködés. Míg lesz olyan magyar ember, aki kicsit is érdeklődik a 19. század magyar lírája iránt, addig ez a gyönyörű, filozofikus versszöveg élni fog.

Tóth Árpád: Köszöntő

Ma egy nagy debreceni költő, Tóth Árpád köszöntő című versét küldjük meg olvasóinknak a hét verseként, azt remélve, hogy vasárnapjukba becsempészhetünk néhány kellemes percet.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. 
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam 
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban 
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, 
csak forgolódtam dühösen az ágyon, 
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, 
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám. 
Izgatta szívem negyven cigarettám. 
Meg más egyéb is. A fekete. Minden. 
Hát fölkelek, nem bánom az egészet, 
sétálgatok szobámba le- föl, ingben, 
köröttem a családi fészek,

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
 
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,

Oldalak