Versek

Egy kardéllel írt vers

Sokan Csokonait tartják az első európai rangú magyar költőnek. Szerintem már Balassi Bálint is az volt. (Meg persze Janus Pannonius is, de hát ő nem magyarul írt, hanem latinul.)

Felejtsük el, hogy a Katonaének kötelező vers volt, tekintsük csak a szöveget magát, s tekintsünk vissza a középkorba, amikor a magyarnak az volt a küldetése, hogy az oszmán hatalomtól megvédje a keresztény Európát. S képzeljük bele magunkat a végvári vitézek életébe! Ezt mutatja meg nekünk ez a kitűnő katona, nagyműveltségű, zseniális költő.   

Olvassuk ezt a verset gyönyörködve, ízlelgetve a nyelvi-lírai ínyencségeket. Aki kicsit is ismeri a régi magyar irodalmat, tudja: voltak, akik régiesebben írtak még száz-kétszáz év múlva is, mint Balassi. Nem beszélve a szellemiségről.

Juhász Gyula: Adyra gondolok

 

Óriási veszteség volt Juhász Gyula számára is, amikor fiatalon, 42 évesen meghalt Ady Endre, a barát, az irodalmi vezér. Talán a gondviselés műve volt, hogy nem kellett megérnie Trianont. Adyra gondolok címmel 125 olyan verset tettek közé kötetben, amely - íme - Juhász Gyula verséről vette címét. 

Jó nekünk a régi Himnusz

Himnusz kézirat

Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, amely szerinte - a címerhez hasonlóan - változtatásra szorul. Kodály válasza ez volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel ez lekerült a napirendről.

A pesti folklór szerint Kodály még ezt sem átallotta mondogatni: „száradjon le a keze annak, aki hozzá mer nyúlni a Himnuszhoz”.

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (Laurának)

Amikor a zsidóüldözés miatt Szerb Antal irodalomtörténésznek azt tanácsolták, hogy meneküljön el Amerikába, azt mondta: ugyan már, kinek beszélnék Amerikában Vörösmarty Mihály költészetéről? 

A merengőhöz: ismerős a képlet - egy koros férfi gyermeklányba szerelmes, s jön a kétségbeesett, nem sok eredménnyel kecsegtető győzködés. Míg lesz olyan magyar ember, aki kicsit is érdeklődik a 19. század magyar lírája iránt, addig ez a gyönyörű, filozofikus versszöveg élni fog.

Tóth Árpád: Köszöntő

Ma egy nagy debreceni költő, Tóth Árpád köszöntő című versét küldjük meg olvasóinknak a hét verseként, azt remélve, hogy vasárnapjukba becsempészhetünk néhány kellemes percet.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. 
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam 
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban 
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, 
csak forgolódtam dühösen az ágyon, 
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, 
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám. 
Izgatta szívem negyven cigarettám. 
Meg más egyéb is. A fekete. Minden. 
Hát fölkelek, nem bánom az egészet, 
sétálgatok szobámba le- föl, ingben, 
köröttem a családi fészek,

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
 
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,

Oldalak