A Vértessy kúria rejtelmei

Egy jobb sorsra érdemes épület

Sok különös dolog található a debreceni Vértesi úti Vértessy kastély körül. Például: Miért írják a mellette elhaladó utat egy essel, i betűvel? Miért kastélynak nevezi a köznyelv, amikor kúria volt. És miért állt a lezárt épületben egy ember félelmetesen csendben, amikor egy hétköznapi délutánon odamentem fényképeket készíteni?

A Vértessy kúria a város szégyene. Aki arra autózik, jól láthatja az építészeti tetemet. Aki Budapestről érkezik vonaton, az első köszöntő látvány a Vértessy rom. Isten hozta Debrecenben? Szégyen. A város egyik szégyene. Mostanában azt mondom ismerőseimnek, legalább takarnák le egy nagy fóliával, ami műfűnek látszik.

Persze messze nem ez a megoldás. Ez csak a kényszeredett vicc. A tehetetlenség humora. Pedig lehetne mit tenni – de erről később!

A kúria múltja is bizonytalan. Amit talán tudhatunk, hogy 1860 és 1870 között épült. Vagy maga Ybl Miklós tervezte, vagy az építész irodája. Mindenesetre olyan megoldások látszanak még ma is, amelyek rendkívüli tudást tükröznek. És valóban így van. Ott jártamkor, amennyire a derékig érő gaztól meg tudtam közelíteni az épületet, ritkán látott építészeti megoldásokat láttam. Például egy téglából kirakott gömbkupolás mennyezetet. Soha nem láttam ilyent. 

Az ablakok, ajtók egyébként dróthálóval le vannak zárva. Egy kivételével…

Nyolc éve írta a városi újság, hogy az épületet védett értékké nyilváníttatták. A tulajdonos vállalta a teljes felújítást, de az új városrendezési terv a területet véderdőként jelölte meg, ami meggátolta a tervek megvalósítását.

Az írott visszaemlékezések szerint a romantikus stílusban készült kúria a Vértessy családnak adott otthont, akik tégla- és cserépgyáruk jóvoltából éltek meg. Az 1950-es években végrehajtott államosítás után az épület fokozatosan tönkrement.

2003-ban értékesítették az ingatlant, de a vevő hiába ígérte, nem csinált semmit. 

Aztán újabb tulajdonos jött, aki évek óta azt tervezi, hogy felújítja a kúriát, és olyan rendezvényházat alakít ott ki, ahol például esküvőket, esküvői ruha kiállítást lehetne tartani.

2011 augusztusában az épületet műemlékké nyilvánították.

Az időrendiséget nem tartva, egy emlékeztető információ: „Debrecen városvezetése 2003 szeptemberében egy árverés útján úgy adta el az épületet egy vállalkozásnak, hogy kötelezte azt a teljes körű felújításra. A szerződésben akkor volt egy kitétel is, miszerint, ha ez mégsem teljesülne, az önkormányzat három éven belül változatlan áron visszavásárolhatja a kastélyt. Azóta azonban ez nem történt meg, sőt úgy tudjuk az akkori vállalkozás az épületet egy másik vállalkozónak továbbértékesítette.”

A Vértessy-kúriában 1955-ig éltek a Vértessy leszármazottak, ezután szociális szükséglakásokat alakítottak ki az épületben, akkor kezdődött a pusztulás. Mostanra a kastély pompájából semmi sem maradt. Az ablakok felett még látszik a különleges boltív. A szakemberek ez alapján gondolják azt, hogy az épületet Ybl Miklós tervezte. A Műemlékvédelmi Hivatal ezért védelem alá helyezte a kúriát. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak úgy kell felújítani az épületet, hogy az megfeleljen az 1860-as évek állapotának.

Ez az az információ, ami legutóbb megjelent az épületért aggódók tollából. Lényegében ez jó hír. A kérdések viszont gyarapodnak: Mi a terve a mostani tulajdonosnak? Milyen szintű beleszólása van az önkormányzatnak most az épület sorsába? Remélhetünk-e pályázati pénzeket? A Tégláskert lakói, akiknek szülei, nagyszülei a Vértessy gyárban dolgoztak, élvezhetik-e újra a rendezett környezetet?

Ráadás: Kevesen tudják, de az épület területén tavacskák voltak. Ott például, ahonnan a tégláknak való anyagot kitermelték. Egy ismerősöm nosztalgiázva mesélte, hogy ő még gyerekkorában ott fürdött, pancsolt. A vízzel feltöltött gödrökben. És volt egy csónakázó rész is.

Ez az értékes hely újra fölépíthető lenne. Ha megújulna az épület, egyik felében a környék időseit szolgálhatná nyugdíjas találkahelyekkel. Ahol az idősek sakkozhatnának, kártyázhatnának, nosztalgiázhatnának. Lehetne egy átmeneti rész, fodrásszal, kozmetikussal, egészségügyi szolgáltatásokkal. És lehetne egy fiatalokat szolgáló terület: fitness termekkel, tanácsadással.

Lassan lépdeltem a magas gazban, amikor kimentem az épülethez fényképeket készíteni. Sok éles törmelék is fenyegette a lábam, de azért látni is akartam, nem csak lefelé lestem, fölfelé is néztem, figyeltem. Tíz évig laktam a Tégláskertben. Ha csak naponta kétszer haladtam el az épület mellett, az is több mint 7200. Annyiszor láttam a romokat. Volt, hogy betontörmeléket raktak a területre. Elkeserítő volt a látvány. A város szeméttelepe volt. Évtizedek óta semmi nem változott. Ezt érdemlik a tégláskertiek?

Képgaléria: ITT

Barna Attila

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.