Különös érzés reggel 8 órakor úgy belépni egy egyetemi előadóterembe, hogy pont azok hiányoznak belőle, akik miatt létrehozták: a hallgatók. Üresen ásítoznak a padok, lépteim a néma csendben visszhangot vernek a falakon. Süt a nap, az óriási ablakokon keresztül beárad a fény, ez ad egy kis színt a helynek.
Kereső
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.