Hagyomány az Ujvári családban a történelem, a család történetének ismerete és továbbadása. Többek között ez is motiválta Ujvári László történészt, hogy felkutassa és megírja nagyapjának történetét, aki az 1956-os Forradalom és Szabadságharc tiszafüredi eseményeinek egyik jelentős alakja volt.
Az idén még csak 30 éves történész, politológus végzettségű Ujvári László elmondása szerint már fiatal kora óta érdeklődik a régmúlt történései iránt.
- Szokás volt nálunk, hogy gyerekkorunkban beszélgettünk a történelemről vagy a család történetéről. Történelem könyvekből olvastak nekünk esténként – idézte fel László.
Elmondása szerint már gyerekkorukban is sokat hallottak nagyapjukról, azonban a részletek ismeretlenek voltak a család számára is. A család történelem iránti érdeklődésének hagyományát jól mutatja, hogy bátyja, Imre is történészként végzett Debrecenben.
Véleménye szerint a történelem és a hagyományok iránti érdeklődés nem genetika, azonban ez családjában, főleg a férfiágon, mégis felfedezhető. Már dédapja Tiszaderzsen gyűjtötte az enciklopédiákat és házának egy részét be is rendezte könyvtárnak, hogy a falu lakosságának azt rendelkezésére bocsájtsa.
- Valahol a történelem egy praktikum, amely átjárja a családom gondolkodását – fogalmazott. Elmesélte, hogy édesapjuk gyakran énekelt katonadalokat a Horthy-korszakból, emellett egyik kedves hobbija a fafaragás. „Egy keresztény, hagyományt őrző és hagyományt tisztelő férfi – tette hozzá a történész.
Kritikus diák volt már középiskolás korában, ami a történelem tantárgyhoz való hozzáállását jellemzi. A régmúlt eseményeit egész fiatal korában össze tudta egymással hasonlítani és értékelni. Itt megjegyzi, hogy az értékelést részben befolyásolták az otthonról hozott ismeretek, tapasztalatok. Megvolt a saját véleménye akár egy Horthy-rendszerről, akár egy Kádár-korszakról is.
Hozzáteszi, hogy mindezek mellett átlagos tanulónak vallja magát. Ugyanazok a dolgok érdekelték, mint kortársait. Meghatározó dolog volt életében, hogy kiskora óta a helyi néptáncos közösség tagja. A hagyományőrzés itt teljesedett ki nála.
- Gimnázium után eszembe se jutott, hogy a történelemmel foglalkozzam. Informatikára nyertem felvételt, de azzal a lehetőséggel mégsem éltem, inkább szakmát akartam magamnak – folytatta. A kereskedelmet választotta. Akkoriban úgy gondolta, hogy a családi hagyományt követve, mivel dédszülei is kereskedők voltak, illetve felmenői között is többen ezzel foglalkoztak, ő is ezt választja. Két éves felsőfokú szakképzés után döntött úgy, hogy történelem szakon kezdi el az egyetemi tanulmányait Debrecenben. Akkori elképzelése szerint később könyvesboltban helyezkedett volna el.
- Az egyetemet már levelező tagozaton végeztem, mellette a turizmusban helyezkedtem el Tiszafüreden egy négy csillagos szállodában – idézte fel. A munka és a tanulmányai mellett volt ideje hobbiként is a múlt megismerésével foglalkozni. Szerencsésnek vallja magát, hogy azokban az években olyan országos magazinokban is jelenhettek meg írásai, mint az Arany Tarsoly vagy a Kárpátia. Mint elárulta, ekkoriban a magyar őstörténet érdekelte a legjobban.
Még történész hallgatóként érkezett hozzá a lehetőség, hogy a turizmus helyett a média világában folytassa karrierjét. Korábban már a helyi tévének is dolgozott bemondóként és riporterként. A szálloda után az újonnan induló Tisza-tó Rádió hírszerkesztője lett.
- Kiváló lehetőség volt számomra, hogy a média mellett elkezdjek helytörténeti témákkal foglalkozni. Észrevettem, hogy rengeteg téma akad a környezetemben még feldolgozatlanul – árulta el László.
Csaknem három évet töltött a rádiónál hírszerkesztőként. Ezalatt folyamatosan jelentek meg helytörténeti témájú írásai a rádió honlapján és saját blogján. Közben a történelem szakot is elvégezte alapképzésen a Debreceni Egyetemen.
Itt fogalmazódott meg benne először, hogy a történelem, akárcsak az újságírás is, egy tényközlő műfaj. Elhatározta, hogy ebben az irányban szeretné folytatni a tanulmányait. Hosszas keresgélés után a Miskolci Egyetemre esett a választása.
- Mindenképp szerettem volna szakújságírói végzettséget szerezni. Több helyen is érdeklődtem, míg rá nem találtam a Miskolci Egyetemre, ahol politológia mesterszakon politikai kommunikációt kezdtem el hallgatni – idézte fel. Később a szakdolgozatának témáját is a tiszafüredi politika változása adta a rendszerváltás utáni időszakból.
Az egyetem elvégzése után nem sokkal az Új Néplap, Jász-Nagykun-Szolnok megye nagy múltú napilapjának tudósítója lett a Tisza-tavi régióban. Meglátása szerint a történész munkája és az újságíró munkája hasonlítanak egymásra. Mint fogalmazott: „az újságíró a jelenkor történetírója”.
2016-ban kereste meg a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum akkori igazgatója, mert az emlékév kapcsán pályázatot írtak ki könyvírásra és ajánlotta azt figyelmébe. László kapott az alkalmon és belevetette magát a könyvírásba. Dr. Vadász István múzeumigazgató szerint kiváló belépőszint a történészek közé, ha családjáról tud szakmai alapossággal, objektíven írni – ezzel is motiválta.
Ujvári László ekkor 27 éves volt. Mint visszaemlékezett, már 25 éves korában megfogalmazódott benne, hogy felkutassa nagyapjának és a helyi forradalmi eseményeknek a történeteit. A pályázat kiváló eszköz volt céljának eléréséhez.
- Kezdetben családon belül keresgéltem az információkat. Visszaemlékezések, levelek, fényképek és hivatalos iratok is rendelkezésemre álltak. Majd következtek a távolabbi rokonok, kortársak, barátok megkeresése – sorolta. Mindezt család és munka mellett, kisfia ekkor már egy éves volt.
Elmondta, hogy ezek után járta végig a megyei és országos levéltárakat, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. Az így összegyűjtött információk, peranyagok, jegyzőkönyvek szolgáltak számára még több alátámasztó, cáfoló vagy épp kiegészítő információval. Csaknem egy évet ölelt fel a munka.
A legnagyobb kihívás számára nem is a munka sokasága, a hiteles források felkutatása és a mozaikdarabkák összerakása jelentette. Sokkal nehezebb volt a könyvét úgy megírni, hogy az tényközlő legyen, a saját érzéseit és véleményét kizárva. Szem előtt kellett tartania, hogy még az élők között vannak a megjelenéskor kortársak vagy azoknak leszármazottjai – ezért is szerepel a legtöbb személynek csak a monogramja a könyvben.
2017 áprilisára készült el a könyv. A hivatalos bemutatót nem sokkal az író 28. születésnapja után tartották a tiszafüredi Kovács Pál Művelődési Központban.
- Nem is emlékszem már rá, mikor izgultam ennyire utoljára. Majdnem 140 ember jött el, hihetetlen volt. Nem is tudok más rendezvényt, ahol ilyen sokan lettek volta – idézi fel. A bemutatón a könyv lektora dr. Vadász István és Wittner Mária köszöntötte a vendégeket. Utóbbi írta az előszót is a könyvhöz. – Régi tanárok, iskolatársak, barátok jöttek el. Volt olyan, aki Budapestről utazott haza, hogy részt vegyen a bemutatón.
Úgy gondolja, hogy a történész egyik legértékesebb feladata az, hogy az érdekes, tanulságos történeteket feltárja, feldolgozza és azt továbbadja. Szerinte a legjobban az emberi sorsok, emberi történetek, saját környezetük története érdekli leginkább az olvasót.
A csaknem 150 oldalas könyv először felidézi az Ujvári család eddig ismert történetét. Bemutatja az író dédszüleit, akik Tiszaderzs köztiszteletben álló polgárai voltak. Vendéglőjük, vegyeskereskedésük és szikvíz üzemük is volt. Az államosítás azonban utolérte a családot és szinte mindenüket elvesztették. Ekkor költözött nagyobb fiuk, az író nagyapja, akit szint Ujvári Lászlónak hívtak, Tiszafüredre. Ott kulák származása ellenére igen magas pozícióba tudott kerülni. A forradalom eseményeinek híre azonban felszakította a régi sebeket és a helyi forradalmárok élére állva ledöntötték a szovjet emlékművet. Cselekedeteiért verés, börtönbüntetés és élete végéig tartó megbélyegzés lett a sorsa.
- Volt, aki már másnap írt, hogy ő elolvasta a könyvet és gratulál hozzá – meséli a folytatást az író. Az elmúlt két évben sok emberhez eljutott a könyv és rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Megtisztelő számára, hogy a szakma elismert kutatóival került közelebbi kapcsolatba és örül annak is, hogy a könyv által az emberek elkezdtek beszélgetni ’56-ról, és Tiszaderzsen is helyére került a család hírneve. Mint elmondta, tervben van egy új kiadás, hiszen újabb információk is derültek ki.
„Büszke vagyok arra, hogy letettem valamit az asztalra, amely megmarad az utókor számára az újságcikkeimen, rádióműsoraimon vagy épp a néptáncfellépéseimen kívül”
Nagyapja 37 éves, családos férfiként vállalta, hogy a forradalomba helyi szinten bekapcsolódik, majd teljes vagyonát „a közösbe dobva” a budapesti forradalmárokat segíti. Az idén 30 éves unokája megérti és elismeri nagyapja bátorságát és emberségét.
- A családomért megtettem volna én is. Akkoriban úgy látszott, hogy a forradalom eléri célját, ezért is vállaltak többen is áldozatot – fogalmazza meg véleményét László. Elismerően szól nagyapjáról és annak társáról. A több fős társaságból ketten vállalták teljes mellszélességgel a tettükért a felelősséget.
Mint elmondta, sokat fejlődött a könyv készülte alatt nem csak szakmailag, de emberileg is. Felnéz nagyapjának emberségére az embertelenségben, aki abban az időben, amikor a kommunistákat villanyoszlopra akasztották, mégis segített két ÁVH-s férfinak és családjának, és azokat saját pénzén menekített meg a lincseléstől.
- Jól mutatja nagyapám elszántságát, hogy kétszer is lehetősége lett volna Ausztrián keresztül megszökni, azonban mindkét alkalommal nemet mondott. Az ÁVH-s menekülőkkel tett emberségessége pedig példával állhat sok ember számára. Később ezt enyhítő körülményként kezelték a tárgyalásokon – fogalmazott László.
A hosszú távú tervei között szerepel, hogy felkutassa Tiszafüred 1956-os eseményeinek teljes történtét és azt szintén egy könyvben adja tovább az utókornak. A munka, a család és a kutatás mellett további helytörténeti témákat kutat és dolgoz fel. Volt rá példa, hogy egy régi ablakkeret elemei közül esett ki egy múlt század eleji báli meghívó. Ezeket rendszeresen jelenteti meg a település újságjában.
Ujvári László történész, politológus a Debreceni Egyetemen szerzett történészi, majd a Miskolci Egyetemen politológus diplomát. Jelenleg újságíróként dolgozik. Munkája mellett kutatta, majd dolgozta fel nagyapja, Ujvári László tiszafüredi forradalmár életét. Ebből készült könyve 2017-ben jelent meg.
Bekecs Sándor
Új hozzászólás