A Benedek Elek Könyvtárban találkoztam nemrég Francz Vilmossal, akit a régi Kölcsey művelődési központból ismertem; kezembe nyújtott két kötetet, amelyeknek címe. „Örökbecsű”, alcímük pedig ez: Közművelődési közösségek, műhelyek Hajdú-Bihar megyében I-II.
A nagyérdemű népművelő azt kérte, ha telik tőlem, adjak ezeknek némi publicitást. Rajtam ne múljon - mondom, s belelapozva a kékszínű kötetbe meglepődve láttam meg magam egy fényképen: Nádudvaron vagyunk, Barna Sándorné invitálására Walter Gábor kiállítását nyitom meg 2010-ben. (Azóta 51 éves korában – ez év februárjában - gyógyíthatatlan betegség következtében a szegedi klinikán elhunyt a remek kecskeméti festőművész.)
Az első kötet tavalyelőtt, a második tavaly jelent meg Francz Vilmos nyugalmazott népművelő, tanár szerkesztésében, szorgalmazására. A Népművelők Hajdú-Bihari Egyesületének elnöke, Angyal László írta az előszót, hangsúlyozva ebben az ötletgazda-szerkesztő érdemeit, megjegyezve róla: „ismeretterjesztő és andragógus módszertani tevékenysége országosan ismert”.
Az egyik szerző, dr. Boros Béláné Gál Anna a hajdúszováti Kodály Énekkar történetét eleveníti fel. A dolgozat a kiegyezésig tekint vissza a falu életében, méltán, hisz a szováti kórus igen régen, 1887-ben létrejött, a kor szellemiségének megfelelően csak férfiakból. A kar alapító karnagya Gaál Zsigmond református kántortanító volt. Évtizedekig Szathmári Károly állt az együttes élén, amely 1948 óta viseli Kodály Zoltán nevét. A halhatatlan, világhírű zeneszerző hosszas tanakodás után adta meg az engedélyt, hogy a közösség a nevét viselje, addig minden ilyen kérést elutasított. Hatvan évig vezette a kart Szathmári Károly, aki betegsége és előre haladott kora miatt már nem tudja vállalni a munkát. A falu a dal(olás) településévé vált időközben, működik ott a Kórusbarátok Köre, a Vass Lajos Dalkör, s egy elemi iskolai kórus is. A Kodály-karnak azóta sincs új vezetője.
Magyar Zoltánné Ember Mária a Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes történetét vette górcső alá. Törökné Csécs Lenke áll az együttes élén, a csoport tagjai közül időközben többen szereztek diplomát a táncművészeti főiskolán. A Béres András nevével fémjelzett felfogás, hagyomány rányomta bélyegét az együttes vezető munkájára, gondolkodására. Az együttes három csoportból áll: a „csicsergőkből”, a „vadrózsákból” és a „felnőttekből”. 23 éves a formáció, ez idő alatt mintegy 1250 alkalommal léptek fel itthon és külföldön, ez óriási teljesítmény.
Kocsi Gyula a pocsaji daloló közösségeket vette szerbe-számba, a kezdetektől máig. Barna Sándorné dolgozatából kiderül, hogy mi a szerepe a Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítványnak a sárréti város életében.
A második kötet írásait csak felsoroljuk itt. Hadházy Csabáné Beszteri Éva az újkerti felnőttek olvasókörének történetét, munkáját tárta fel, Francz Vilmos a régi Kölcseyben működött médiagyártó manufaktúra érdemeit taglalta nagyon alaposan, adatgazdagon. Józsa Kálmánné Martinecz Márta témája pedig: a Nagyrábéi Baráti Kör Egyesület alakulása, működése. A második kötethez DVD-is mellékeltek, ennek révén – dr. Kerényi Attila digitalizálásában – a médiagyártó manufaktúra életébe és munkájába nyerünk betekintést.
Erdei Sándor
Új hozzászólás