Nem is kell sokáig részletezni. A könnyűzenei élet ritka kincse az épp 50 éve alakult együttes és öröksége, a mai napig. Bármely magyar a világon tudja, kikről van szó, s felidéz egy-két dallamot, ha meghallja a nevüket: Locomotiv GT.
A vírushelyzet és a járványügyi intézkedések mindannyiunk életét jelentősen befolyásolják. Tudjuk és érezzük, hogy ez az új helyzet mindenkitől alkalmazkodást kíván. Dr. Fodor Szilviával, pszichológus, egyetemi adjunktussal arról beszélgettünk, hogy a tanulókra milyen hatással van az online oktatás és a hosszú ideje tartó bezártság. A szakember azt is elárulta, hogy mire kell különös figyelmet fordítani ebben a helyzetben és a korlátozások feloldása után.
Az irodalom szereplőinek, alkotóinak megítélése rendszerről rendszerre változik, így a 21. században is napról-napra módosul azoknak a szerzőknek a listája, akiket méltónak tartanak a bemutatásra. Úgy gondolom, az irodalom és a művek értékének, mondanivalójának megítélése mégis független kellene, hogy legyen a mindenkori politikától. Szubjektív sorok következnek!
Az igazi tehetségek sokáig váratnak magukra, csendben a háttérben munkálkodnak, majd a felszínre törnek és láthatóvá válnak számunkra. A hajdúböszörményi, jellegzetes hangú, mindig mosolygós énekesnő számára is elérkezett az idő, hogy megmutassa magát.
Január elsejével tulajdonosváltás történt Debrecen legpatinásabb, legnagyobb antikváriumában. Ennek okán beszélgettünk az új vezetővel, Asztalán Péterrel.
Még gyertyám el nem óltottam, Tisztát akarván venni, Mantlizsákom felbontottam, S mellém találám tenni. Hát egyszer lassu mozgással Szobám ajtaja nyílik, S rajta csendes suhanással Egy rózsaszál benyílik. Hogy magam aluttá tettem, Lábujjhegyen lépeget Ruszánda, megáll felettem, S rám csókokat hinteget. Amint pillám közt sejtettem, Felém kezdett hajolni,
„Eltűnt, mint Petőfi a ködben” – tartja a szólás, de van a költővel kapcsolatos más mondás is, igazi gyerekszáj rímelés: „Petőfi Sándor gatyában táncol”. Ez utóbbit gyorsan elintézem.
Van mégis vigaszod, lesajnált szegény költője Hunniának, mikor fejedre gyűl a bánat, mikor kutyával egy gödörben temetkeznél el, hogy ne lásd magad körül a pusztulást, ne lásd bús arcod a tükörben és gyászos sorsát Hunniának sorsod tükrében. Várak állnak, az élet él. Biztasd magad, hogy összerogynod nem szabad, mert nem vagy magadé.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.