Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.
Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.
Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.
Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.
Tóth Endre (Debrecen, 1914. november 17. – Debrecen, 2011. augusztus 16.) József Attila-díjas költő, Debrecen Csokonai-díját kétszer érdemelte ki.
1929-1937 között fizikai munkás volt. 1937-től 1948-ig a debreceni Városi Levéltárban dolgozott. 1949-1957 között a Városi Tanács, 1957-től 1963-ig a Magyar Tanács, 1963-1975 között pedig az Alföld munkatársa volt.
Irodalmi pályája a múlt század harmincas éveiben indult. Költészetére kezdettől erős hatást tett a népi mozgalom, későbbi munkássága során pedig mindig is tetten érhető volt a ragaszkodás Debrecenhez, a debreceni irodalmi hagyományokhoz. Megírta atyai barátja, Oláh Gábor életrajzát, amelyet 22 recenzió méltatott. Móricz Zsigmond nagyon kedvelte költészetét, debreceni látogatásai alkalmával találkozni kívánt vele.
Új hozzászólás