TÓTH ENDRE - VALAKI VÉD

Tóth Endre

Valaki véd mindig engem,

mióta csak megszülettem.

Köröttem jár láthatatlan,

újra más és más alakban.

Vigyázott rám ezer bajban,

pedig néha majd meghaltam.

Ha üldöztek, jól elrejtett,

s jelezte a csapdát, vermet.

Mikor álltam bírák előtt,

Ő adott szavamnak erőt.

Ha nehéz volt munkám, dolgom,

Ő segített ezer módon,

s nem engedte semmiképpen,

hogy gyalázat, szégyen érjen.

Valaki véd, szeret engem,

pedig talán nem érdemlem.

 

Tóth Endre (Debrecen, 1914. november 17. – Debrecen, 2011. augusztus 16.) József Attila-díjas költő, Debrecen Csokonai-díját kétszer érdemelte ki.

1929-1937 között fizikai munkás volt. 1937-től 1948-ig a debreceni Városi Levéltárban dolgozott. 1949-1957 között a Városi Tanács, 1957-től 1963-ig a Magyar Tanács, 1963-1975 között pedig az Alföld munkatársa volt.

Irodalmi pályája a múlt század harmincas éveiben indult. Költészetére kezdettől erős hatást tett a népi mozgalom, későbbi munkássága során pedig mindig is tetten érhető volt a ragaszkodás Debrecenhez, a debreceni irodalmi hagyományokhoz. Megírta atyai barátja, Oláh Gábor életrajzát, amelyet 22 recenzió méltatott. Móricz Zsigmond nagyon kedvelte költészetét, debreceni látogatásai alkalmával találkozni kívánt vele.

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.