Nem is kell sokáig részletezni. A könnyűzenei élet ritka kincse az épp 50 éve alakult együttes és öröksége, a mai napig. Bármely magyar a világon tudja, kikről van szó, s felidéz egy-két dallamot, ha meghallja a nevüket: Locomotiv GT.
Fél évszázad. Sokunk szülei, akik az LGT zenéin nőttek fel, épp ennyi idősek. Azokon a dalokon, amelyek nélkül a magyar rocktörténelemben hatalmas űr tátongana. Aztán a szülők örökítették. És mára generációk együtt éneklik azokat a slágereket, amelyek iskolapéldájává értek az „örökzöld” fogalmának. Hiszen a mai napig nincs olyan magyar, aki elfelejtette volna azt a bizonyos Elfelejtett szót. Az 1971-es esztendőben négy, már befutott zenész fiatalember megalapította a formációt. Akkor talán még nem is gondoltak arra, hogy hazánk egyik, ha nem a legsikeresebb zenekaraként tartja majd számon az utókor az LGT-t. Presser Gábor, Frenreisz Károly, Laux József és Barta Tamás alkotni kezdett, s az ős-LGT színpadra állt. Előzményként, persze közrejátszott több sikeres együttes is, hiszen Frenreisz például a Metró kötelékében vált híressé, míg Barta Tamás megjárta a Hungáriát. A legkülönösebb tagok mégis a Presser Pici – Laux páros, hiszen ők eleinte az Omegát erősítették, kiválásuk pedig nagy port kavart. A váltás azonban nem bosszulta meg magát. A banda felfutott, megszülettek az első kislemezek, majd az első nagylemez. A tagok egy része pedig kicserélődött. Frenreisz Károly hamar kilépett, ám érkezett Somló Tamás. Ekkori lemezük, 1973-ban pedig hatalmasat robbant. Mondhatnám úgy is: Bummm! Eljött a Kék asszony, akinek múzsája Adamis Anna, a szövegíró volt. Az LGT pedig mindenki tudtára hozta megható sorokkal: Miénk itt a tér.
Majd Barta Tamás is elhagyta a csapatot. Később személyiségének megítélése vitatottá vált, sorsa tragikusan ért véget, fiatalon elhunyt. A Loksi pályája azonban felfelé ívelt, immár Karácsony Jánossal a fedélzeten. „Mindig magasabbra”. A csúcson pedig vallomásként hangzott el: Neked írom a dalt. Laux József távozása előtt még született egy album, amellyel A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián egy ország szívébe lopta be magát. Egy évvel később, 1977-ben pedig Solti János csatlakozásával az utolsó koncertig véglegessé vált a formáció. Az LGT bejárta a világot, „Varsóban elveszett a Somló”, az együttes dolgozott az Abbey Roadon, az évek során pedig Magyarország rockzenei legendáivá váltak a fiúk. A hivatalos búcsúlemez 1984-ben született, „Ellenfél nélkül”. Enyhe széthúzás kezdődött, de egy szűk évtized múlva újra összeállt a Locomotiv GT és több tízezres közönség előtt játszott. Az LGT örökségét és művének feledhetetlenségét bizonyítja, hogy a 2007-es Sziget Fesztiválon tízezres rajongótábor előtt lépett fel, idősek, fiatalok karöltve zengték együtt a slágereket Karácsony Janóékkal.
Az utolsó, 2013-mas fellépést követően három évvel tragikus okok miatt jelentették be, hogy többet nem állnak össze a közönség előtt. Alig néhány hét különbséggel az égi színpadra költözött Somló Tamás és Laux József. Mégis, vannak olyan különleges esetek, amikor lehetetlen, hogy egy zenekar emlékezete az évek múlásával és a generációk váltakozásával egyre homályosabbá váljon. Az LGT volt az együttes, amely, ha valahol zenélt, ott miénk lett a tér…
Barna Marci
Új hozzászólás