Január elsejével tulajdonosváltás történt Debrecen legpatinásabb, legnagyobb antikváriumában. Ennek okán beszélgettünk az új vezetővel, Asztalán Péterrel.
- Debrecen hazánk második legnagyobb városa, egykori fővárosa, számos történelmi esemény helyszíne és a magyar kulturális élet egyik központja. Mint antikváriumtulajdonos, ön szerint mit jelent egy antikvárium a cívisváros életében?
- Ezt hosszan lehetne fejtegetni. Az antikvarista lét is egy szakma és egyben életforma. Debrecen széles kulturális múlttal büszkélkedhet és dinamikusan fejlődik. A Crystal Antikvárium és Aukciósház tulajdonosaként eddig árveréseket szerveztem és nagyobb eladások között közvetítettem, így a Bihar Antikváriumra egy új élményként tekintek. Azt gondolom, a jövő és a jelen is az internet, emiatt a klasszikus antikváriumok ereje kissé gyengül. Az embereknek kevés ideje van olvasni, még kevesebb kutatni, könyveket keresni. Annál egyszerűbb beírni a böngészőbe és meg is találták a megfelelő irodalmat. A mi feladatunk, hogy a weben is egyre szélesebb arculattal legyünk jelen, de fizikailag is minél több nívós katalógust és ajánlójegyzéket állítsunk össze. Petőfi Sándor írta az Úti levelekben, hogy itt Debrecenben a legtöbb ember a papírt szalonnacsomagolásra használja. Ez volt akkor, nem ma történt, és szerencsére pozitív értelemben van változás – az akkori korhoz képest az iskolázottság aránya is jelentősen nőtt. Az antikváriumok fénykora a 60-as, 70-es, 80-as évekre tehető. Az idő tájt az emberek összeültek olvasni, beszélgetni. Ám a mai napig léteznek, élnek azok a könyvritkaságok, amelyek csak az antikváriumban elérhetők.
- Szó esett az online arculatról. Az antikvárium alapját mégis a fizikai könyv-, dokumentumbázis képezi. A Bihar Antikvárium miben változik az üzlethelyiség eladóterének átalakításán túl?
- Azon gondolkoztam, mielőtt ezt az üzletet megvettem, hogy székhelyet vásárolok. Itt van pince, eladótér és galéria egyaránt. Magához, a bolthoz nem igazán nyúltam a szükséges felújításokon kívül. Szép, hosszú feladat lesz a helyiséget tökéletessé varázsolni. Azonban az antikvárium is, mint minden vállalkozás, profitorientált. A kiadásokra valót meg kell termelni, én pedig – a realitások talaján – merek nagyot álmodni, ahogy azt kell.
- A munkaköre mennyiben bővül a váltással?
- Jelentősen több a tennivaló. Az előző helyen, a Crystal Antikvárium elsősorban aukciószervezésre épült. Az aukciók tételei után jártam, kutattam. Sok vizsgálattal jár egy-egy ilyen folyamat. Rengeteget kell tenni azért, hogy a cél teljesüljön. A cél pedig az, hogy a vásárló elégedett legyen, hogy otthon érezze magát itt, az üzletben. Kereskedői mondás: „a nézelődőből lesz előbb-utóbb a vásárló.”. Elő is fordult már, hogy egy illető betért, tüzetesen átnézte a kínálatot, majd egy hét múlva visszatért és vásárolt. Mindennek alapja a kedvesség és a türelem.
- Bizonyos vásárlói rétegek érdeklődését konkrétan is lefedik, célzott kínálattal. Miként alakul át alapvetően a profil, a tematizáció a Cegléd utcán hagyott üzlethez képest?
- Kedveltem a Cegléd utcai kis helyiséget is, ott azonban a legnagyobb problémát a szűkös méret jelentette. Készletben és tevékenységben is szükség volt már erre a váltásra. Mindig kell egy állandó, általánosabb készlet, amely a legszélesebb palettán változik. Mégis ügyelni kell, hogy lefedjük a legkülönlegesebb igényeket is, mert mindig végezhet valaki olyan kutatómunkát, amelyhez igen speciális szakirodalomra van szüksége. Ugyanakkor gyakran találkozni gyűjtőkkel is, egyébként magam is gyűjtő vagyok. A kuriózumnak számító kiadványokat azonban rendelkezésre kell bocsátani, hiszen mindenre van és lehet érdeklődés.
- Több, nemzetközileg is egyre elismertebb árverést is szervezett nemrég. Ezek a könyvaukciók hogyan alakulnak át a váltás után?
- Magát a Bihar Antikváriumot fenntartó céget is megvásároltam. Itt bonyolódik majd a napi forgalom, illetve a könyvárusítás, a Crystal pedig megmarad aukciószervezésre. Májusban rendezzük meg a XXII. aukciót. Úgyhogy most is hajnalokig tartó katalógusírás vár rám. Ezek az alkalmak többször igen nagy tételeket mutatnak be, akadt olyan is, amit például a magyar állam vásárolt meg, vagy Szingapúrból volt vevő. Úgy gondolom, ezek az árverések szép hagyománnyá érnek, illetve egy olyan kapcsolati tőkét jelentenek, amelyet ápolni és építeni kell.
- Említette, hogy ön is gyűjtő. Milyen termékekre figyel különösen?
- Talán nem meglepő, ha humorosan úgy általánosítok, hogy könyveket is gyűjtök. Középiskolában kezdődött. A milleniumi ünnepi évre számos díszkiadvány jelent meg 1896-ban. A nemzeti öntudatot, Magyarország történetét írják le. Díszes kiadványok, s akkor sem voltak olcsók. Amikor kezdtem a gyűjtést, akkorra eltelt csaknem 100 év és szép állapotban igen kevés maradt meg. Az értéknövekedés 4-5-szöröse is lehet a különleges példányok esetében. Ugyanakkor előszeretettel foglalkozom helytörténeti ritkaságokkal, mint például Ady-dedikált könyvvel, Földi János-levéllel vagy a Református Kollégium tanárainak levelezésével. Minden, ami Debrecenhez köthető, bár ez egy hatalmas terület, hiszen rengeteg minden köthető ide. Az emberi élet azonban sajnos véges, de arra törekszem, hogy a jövőnek is fennmaradjanak ezek a nívós kiadványok, dokumentumok. A magángyűjteményem egyben tartása érdekében erősen gondolkozom egy alapítvány létrehozásában, amely főként Debrecen és a hajdúsággal kapcsolatos kötetek összegyűjtésére és tudományos feldolgozására alapul, természetesen a magyar kultúrtörténet ritkaságainak megőrzésével együtt.
Ez az alapítvány a közelmúltban elhunyt könyvgyűjtő édesapám id. Asztalán Csaba emlékét is hívatott lesz ápolni, és lehetőségeimhez mérten az alaptőkét is minél magasabbra helyezem.
Barna Marci
Új hozzászólás