Az idén 189. alkalommal rendezték meg Balatonfüreden az Anna-bált. Az eseményről a Duna Tv több adásban és egyenes közvetítésben is beszámolt. A bál szépének helyi hölgyet, Sulák Martinát választották.
A bálnak több debreceni vonatkozása is akadt. Debreceni prímás, Dezsőházi Csaba nyerte az idei Anna-báli prímásversenyt. Jutalma a helyi önkormányzat nettó egymilliója és a lehetőség, hogy jövőre a hegedűs és zenekara szolgáltassa a zenét a 190. füredi rendezvényen. Balatonfüred partneri szerződést kötött Debrecennel. A többszálú együttműködés egyik momentuma az idei füredi Jókai napok debreceni díszvendégsége, a bálon pedig négy pár képviselte az ország második legnépesebb városát. Az idei estén részt vett, egy volt, Debrecenből államtitkári székbe avanzsált férfiú is, de róla később.
A balatonfüredi Anna-bál hungarikum, közel két évszázados hagyomány. Az év egyik társasági eseménye. Lehet szidni, irigykedni, ellene tüntetni, ettől függetlenül a magyar kultúra megkérdőjelezhetetlen rendezvénye. A színvonalat a vendégek, a műsorok, az ünnepi öltözékek, ételek, italok adják. A hagyományokhoz híven idén is palotással nyitottak és keringőztek. A meghívottak üdvözölték a megjelenteket, a fővédnök pedig megnyitotta a 189. Anna-bált.
A hagyományból mellőzni kellene a politikusok szerepeltetését. Nem képesek a rendezvény fennköltségének, emelkedettségének megfelelően viselkedni, beszélni. Az idei díszvendég Gyula városa volt. Polgármestere, dr. Görgényi Ernő kötetlenül, fejből elmondva üdvözölte a megjelenteket. Csupán azt a szöveget olvasta, amit egy 1896-os gyulai újságból citált. Balatonfüred első embere, dr. Bóka István megint csak papír nélküli, keresetlen szavakkal szólt a jelenlévőkhöz. Köztük az igazságügyi miniszter beszélt. Zsebéből előrántotta a „négerek” megírta beszédet, és mint a Parlamentben, expozé módjára, felolvasta. A köszöntő tele volt frázisokkal, közhelyekkel.
A miniszter beszéde nem zavarta a bálozókat, megindult a vigadalom. A nagyérdemű szórakoztatására számtalan műsorszámot szerveztek. Az összképbe nem illett bele a Botafogó táncegyüttes latinos testmozgása. Ha hagyomány, akkor legyen verbunk, 100 tagú cigányzenekar, vagy valami hasonló.
A bál szépének megválasztása megint csak megmosolyogtató részletekkel szolgált. Az aranyalmát a közönség és a zsűri által kiválasztott tizenöt hölgy egyike kapja. A jelölésekhez elégnek bizonyult pár szavazat. Ha egy népesebb társaság nekiveselkedett, simán beszavazhatta volna a nagymamát is, mint ahogy került a tizenötbe, enyhén szólva is teltkarcsú hölgy és messze delelőjén túli, középkorú hölgy (elnézést tőlük, de beszavazásuk komolytalanná tették a nemes hagyományokat).
A tizenöt hölgy bemutatása idegesítőre sikeredett. Varga Edit, a MTVA híradóinak állandó szereplője minden áron a rendezvény központi szereplőjévé kívánt előlépni. Bugyuta kérdéseivel szétzilálta a lányok bemutatkozását. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha engedi a lányokat beszélni, azt mondják el, amit fontosnak tartanak magukról.
Ezen is valahogy túlestünk. Aztán a zsűri elvonult, hogy loholhassanak is vissza, mert a Duna Tv műsorideje lejáróban volt. Szegény zsűrielnök nyomott egy falszöveget, miszerint egész este figyelték a versenyzőket, beszélgettek velük és volt már kialakult elképzelésük, tehát hamar döntésre jutottak.
Ezután ledarálták a díjkiosztást. A díjak átadói felkért személyek voltak. Simon Attila, a Herendi Manufaktúra vezérigazgatója, a gyárában készült vázák átadója, minden jutalmazott hölgyet kézcsókkal illette. Ugyanezt tette Balatonfüred polgármestere, a női nem és a díjazottak iránti tisztelete jeléül. Közben zavaró közjátékként, a műsorvezető hölgy abszolút fölöslegesen kérte állandóan az ünnepi csokrok átadását. Valószínűleg e faladat elvégzésére kijelölt személyek felszólítások nélkül is teljesítették volna feladatukat.
A végére hagytam a politikusokat. A volt államtitkár úr az első udvarhölgynek adott át ajándékot. Se kézcsók, se puszi, se kézfogás. Valami meghajlásszerűséget produkált, ami inkább tűnt idegbecsípődésnek, mint a tisztelet kifejezésének. A miniszter sem erőltette meg magát. A bál szépét egy leereszkedő kézfogással köszöntötte. Valami olyasmi látszott az arcán, hogy „Nem fogok én ennek a csitrinek gazsulálni. Még alig száradt le fenekéről a tojáshéj.”
A műsorvezető hölgy még egyet „rúgott” a díjkiosztás utáni ünneplés, tűzijáték fennköltségébe, ünnepélyességbe, amikor lekonferálta a műsort. Legalább várta volna meg a tűzijáték végét.
A balul sikerült mozzanatok is jelzik, mennyire nehéz hagyományokat ápolni, amikor mindig vannak, akik torpedózzák.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás