Személyes improvizáció a Facebookon

Az igazi tehetségek sokáig váratnak magukra, csendben a háttérben munkálkodnak, majd a felszínre törnek és láthatóvá válnak számunkra. A hajdúböszörményi, jellegzetes hangú, mindig mosolygós énekesnő számára is elérkezett az idő, hogy megmutassa magát.

Iván Szandra nemzetközileg elismert énekes, zongorista, Fonogram-díjas zeneszerző. Hajdúböszörményből indult felfedező útjára a zene világában, Vietnámon, Japánon, Olaszországon, Németországon, Anglián, Lengyelországon, az Amerikai Egyesült Államokon keresztül csiszolta, fejlesztette önmagát, miközben egyedi zenei stílust teremtve hírnévre tett szert a világban. Ösztöndíjjal a Berklee College of Music Zenei egyetemen zeneszerzés-ének szakán tanult. Mindig pozitív világszemlélete, életszeretete, könnyed humora mosolyt csal az emberek arcára, akik meghallgatják. Megálmodója a Budapest központú, merőben egyedi stílust képviselő fiatal zenekarnak, a Ruby Harlemnek. Dalszövegeinek legfontosabb üzenete a szeretet. Páratlanul ötvözi a magyar nyelv szépségét az afroamerikai gospel zenei irányzattal, meghintve leheletnyi soul, R&B jellegzetességgel. 

- Hajdúböszörményből szinte egy világon keresztül utazva, hogyan jutott el Iván Szandra a Ruby Harlem zenekar megálmodásáig?

- A 2015-ös bostoni Berklee zenei egyetemen töltött szemeszter után már nem volt visszaút a bárzongorázás felé. Vágytam a zeneírásra. Írtam egy lemeznyi dalt, és elkezdtem barátokat keresni magam mellé, hogy eljátsszuk a szerzeményeket. Ez lett a Ruby Harlem zenekar.

- Másoknak is szokott dalt, zenét és szöveget írni?

- Igen, nagyon szeretek más világába belehelyezkedni, így írtam például Takács Nikolasnak is, de a közös zeneszerzést is nagyon szeretem. Volt ilyen Veréb Tomival és Horányi Julival is. Jelenleg Király Lindával és Roy-jal is dolgozom. 

- Koncertek, fellépések, rendezvények nélkül hogyan tud életben maradni a zenekar napjainkban?

- Biztos hittel abban, hogy annyi munka fog érkezni, hogy ne haljunk éhen. Ugyanakkor rengeteget dolgozom így is, amire úgy gondolok, mint magokra, amiket most elvetek és a jövőben fogom learatni a gyümölcsét.

- Az elmúlt időszakban is születtek új dalok a Ruby Harlem zenekartól. Hogyan valósítható meg ebben a helyzetben például a közös próba?

- Nagyon szerencsések vagyunk, egy hatalmas próbateremben próbálunk. Project-szerűen tömbösített próbákat szervezünk, és ezt a nagy légterű termet átjárja a jó hangulat, a szeretet, a jó zene. Biztonságban vagyunk, azt gondolom.

- Mesélne a szobamuzsikálás történetéről?

- Advent első vasárnapján, mikuláskor gondoltam, kicsit átjátszogatom a karácsonyi repertoáromat, gyakorlok egyet. A semmiből eszembe jutott, hogy hátha más lakásába is ünnepi hangulatot varázsolok a zenékkel, ezért élő bejelentkezést indítottam a facebookon. Amikor befejeztem, ki akartam törölni, gondolva, hogy pont elég annyi, hogy együtt voltunk a jelen pillanatban...ekkor észrevettem, hogy már több ezer volt a nézettsége, és rengetegen megosztották. Ott hagytam az oldalamon. Következő vasárnap pedig már tudatosan ültem le. Karácsonyig szerettem volna csinálni, de annyi köszönetet kaptam, hogy úgy éreztem, boldogabbá tudom tenni ezzel a környezetemet. Szóval, amíg időm engedi, folytatom vasárnaponként 5-től.

- Korábban azt nyilatkozta, hogy az alkotáshoz a belső elcsendesedés, a csönd nagyon fontos. A közösségi élő bejelentkezés, a szobamuzsikálás nem egészen erről szól, mégis úgy látom, inspirálja. Honnan merít ötleteket, hogyan töltődik?

- A Live szobamuzsikálás a szórakoztatásról szól, arról, hogy figyelem a nézők hozzászólásait, és ha tudom, teljesítem a kéréseiket. Természetesen inspirál, mert nagyon örülök, hogy jó célra tudom felhasználni azt a tehetséget, amit kaptam. A zeneszerzéshez az ihlet, a csönd, és ahhoz, hogy ezt a csöndet meg tudjam teremteni magamban, inspirál a természet, a könyvek, a youtube-beszélgetések, interjúk, a reggeli 'tibeti jóga'.

- Időnként vendégelőadókat hív az élő adásokra. Van valamilyen szempont a kiválasztásuknál?

- Egy szempont van, soha nem árulom el, ha valaki a vendégem lesz. Szeretném, ha tudnák a nézők, hogy ezen a vasárnapon bármi megtörténhet, és a jelen pillanat alakítja.

- Úgy osztja meg a sztorijait, élményeit, mintha egy baráti társaságban mesélne. Nem zavarja, hogy több száz ember figyeli árgus szemekkel? 

- Olyan témákról beszélek, amiket bármikor elmesélnék bárkinek egy kutyaséta közben is, így nem zavar, hogy többen hallgatják. Ami privát, az pedig privát marad. Így van ez már jó ideje, és nagyon szeretem, hogy ezt tiszteletben tartják online és média szinten egyaránt.

- Amikor az élő adás elkezdődik vasárnap délutánonként, azonnal záporozni kezdenek a kérések. Ön pedig mosollyal az arcán leüti az első billentyűket a zongorán, mint akinek megszűnik létezni a világ. Sosem fáradt? Sosem gondol arra, hogy elég volt?

- Van, hogy fáradt vagyok, de akkor azt is megélem, és nem erőszakolom magamra a tenni akarást, munkát, hanem hagyom, hogy pihengessek vagy éppen haszontalan tevékenységekkel töltsem el az időmet. Alapjában véve pozitív ember vagyok, sokat is teszek azért tudatosan, hogy ez így legyen. Egy évben körülbelül kétszer szoktam elkedvetlenedni és belefáradni a falakba való ütközésekbe (ami a zenét illeti). Ez tart egy napig, utána felszívom magam és újra belevágok, mert szeretem!

- Meddig számíthatunk még a szobamuzsikálásra? Folytatja a pandémia után? 

- Ezt az élet fogja alakítani, túl sok a kérdés, hogy erre konkrét választ találjunk most. Picit azt remélem, hogy a pandémia végével az emberek letörlik a telefonjukról a facebook alkalmazást, és elkezdenek minőségi időt együtt tölteni az 'itt és most'-ban! Koncerteken találkozzunk inkább, én azt mondom!

Loós Kati