Április 4-ről van szó. A dátummal kapcsolatban az idősebb korosztályoknak még dereng valami. Az előző rendszerben piros betűs ünnepként kötelezően emlékeztek a „dicső” Vörös Hadsereg tettéről, Magyarországnak a II. világháborúban történő német megszállás alóli felszabadításáról.
Április 4-ről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép!
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét. – bömbölték a hangszórók, kornyikálták az iskolai énekkarok. Reggel az ünneplőket katonazenekarok ébresztették. „Illett” elmenni egy-egy ünnepi rendezvényre, meghallgatni a szovjet katonák hőstetteiről szóló szónoki zengeményeket.
Történelmi tény, hogy az orosz csapatok 1945 tavaszára valóban kiszorították a német egységeket hazánk területéről. E kis ország területén hat és fél hónapig folytak a harcok. Hitlernek fontos volt Magyarország. A német hadsereg a magyar vidéket foggal-körömmel védte. Erre Hitlernek komoly oka volt, ugyanis a Német Birodalom Magyarországgal volt határos. Mindenképpen elkívánta kerülni, hogy az oroszok német földre lépjenek. A német erők utolsó ellentámadásainak helyszíne is Budapest és környékére, valamint a Balatontól délre eső területekre esett. A körülzárt fővárosban rekedt csapatainak felmentésére két ellenlökést rendelt el. A siker érdekében hazardírozott, a lengyel frontról komoly páncélos erőket vont el, melyek azonban felmorzsolódtak a hatékony orosz védekezésben.
A német hadvezetés az 1945. márciusi, „Tavaszi ébredés” hadművelet céljául a zalai kőolajmezők, a németek utolsó nyersolajlelőhelyének a megvédését, valamint a Dunához kijutást, így a szovjet csapatok kettévágását tűzte célul. Március 6-án a Velencei-tó és a Balaton közötti frontszakaszról indult az ellentámadás. A 6. SS páncélos hadosztály, kiegészülve a német 6. hadsereg és a megmaradt 3. magyar hadsereg erőivel, támadott. Körülbelül száznegyvenezer katona, hétszáz harckocsi (köztük a félelmetes Párducok, Tigrisek) és több ezer löveg, aknavető indult harcba. A támadás hamar kudarcba fulladt. A nehéz harckocsik belesüppedtek a Sárvíz környéki, olvadástól mocsarassá vált talajába, a gyalogság sem járt különbül. A szovjetek megállították a német erőket, majd átvették a harctéri kezdeményezést, és megállás nélkül űzték a német és magyar csapatokat az ország határáig.
Sztálin türelmetlenül követte az elhúzódó magyarországi harcokat. Attól félt, hogy Bécset és Berlint angolszász csapatok fogják elfoglalni, ezért a 2. ukrán front parancsnokának, Malinovszkij marsallnak parancsba adta, miszerint Magyarországról április 4-ig ki kell űzni a németeket. Malinovszkil eleget tett Sztálin sürgetésének és a határidőül megszabott napon győzelemittasan jelentette Magyarország felszabadítását. Hazudott a teljhatalmú generalisszimusznak. Pinkamindszent környékén, több szakaszon is magyar területen húzódott az arcvonal. A német-magyar csapatok makacs védekezése miatt ez a rész csak április 11-12-re jutott az oroszok birtokába. Egyes források szerint még április 14-én is folytak harcok magyar területen.
Nos, az előző rendszerben egy hazugság dátumát ünnepelték. A felszabadításról is hamar kiderült, csak annyiban igaz, hogy a szovjet csapatok valóban kiűzték a németeket az országból, ellenben új megszállókként, több mint negyven évig tartózkodtak „ideiglenesen” Magyarországon, a Szovjetunió pedig ránk erőszakolta a nem kívánt szocialista rendszert.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás