A koronavírus-járvány megváltoztatta a világot. A hosszú hónapok óta tartó bezártság, a társadalmi távolságtartás többek között az egyetemi hallgatók számára is bizonytalanságot és aggodalmat okoz a jövőjükkel kapcsolatban. Az egyetemisták mentális egészségére is egyre nagyobb hatással van a járvány okozta helyzet. Mivel az egyetemek felfüggesztették a tantermi oktatást és átálltak az online oktatásra, a hallgatók élete drasztikusan megváltozott. Két első éves egyetemistát, Zsófiát és Dánielt kérdeztük arról, ők hogyan küzdenek meg az otthontanulás nehézségeivel, a bezártsággal, korlátozásokkal.
Zsófia a 2020-ban kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), természettudományi karán, biológia alap szakon. Dániel szintén 2020-ban a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) gazdaságinformatikus szakán kezdte meg tanulmányait.
- Melyek voltak a legnagyobb kihívások, amelyekkel meg kell küzdeni a mindennapokban a járványhelyzet alatt?
Zsófia: - A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy megtanuljak egyszerre egy dologra koncentrálni. Sokszor előfordul, hogy nem arra figyelek, amire kellene, a tanulásra. A saját szórakozásomat és még a házimunkát is előrébb helyezem. Van, hogy egy adott online órára nem is tudok rendesen figyelni, mert úgy vagyok vele, hogy azt úgyis be tudom pótolni.
Dániel: - A legnagyobb problémát nekem is a koncentráció okozta. Közel sem tanulok annyit, mint amire képes lennék akkor, ha az órákat személyesen tartanák. Sokkal lustábbnak érzem magam, mivel nem kell minden nap felkelnem és órákat látogatnom.
- Az online oktatás technológiai követelményei (jó internet-hozzáférés, jó számítógép) megnehezítették-e az ön vagy ismerősei számára az egyetemen való tanulást?
Zsófia: - Én elég szerencsésnek mondhatom magam, mert az internet kapcsolat itthon csak nagyon ritkán mondható rossznak, olyankor én például meg tudom tenni azt, hogy a telefonomról a korlátlan internetet megosztom a laptopommal és így sosincs problémám. Ahogy említettem, nekem van saját laptopom, amiről kényelmesen tudom intézni az iskolai feladataimat, korlátlan ideig használhatom, hiszen senkinek nem kell odaadnom később, mert a családban mindenkinek megvan a saját eszköze, amiről tud dolgozni vagy tanulni.
Dániel: - Az online tanulásra való kényszerű átállás elmélyítette a tanulók közti digitális szakadékot. Nem mindenkinek van lehetősége otthon internet elérésre, vagy stabil internetkapcsolata. Vannak családok, ahol csak egy laptop vagy asztali gép van, és azon kell osztozni a tanulásban a testvéreknek vagy akár a szülőkkel is, ha otthonról dolgoznak. Szerencsésebb esetben van okostelefon is, amin szintén elérhető az internetet, de ezek az eszközök nem elég jók ahhoz, hogy videokonferenciákhoz csatlakozzanak vagy esszéket írjanak rajta. Én szerencsés helyzetben vagyok. Saját laptopom van és stabil az internetkapcsolat itthon.
- Megnehezítette-e a világjárvány és a gazdasági recesszió önnek vagy ismerős egyetemisták számára az oktatásban való részvételt?
Zsófia: - Az én életembe nem hozott változást, viszont van olyan évfolyamtársam, aki vendéglátásban dolgozott éttermi kisegítőként és albérletben lakott. Mivel a vendéglátóhelyeknek be kellett zárnia, a munkáját elveszítette, és nem tudta fizetni az albérletét sem, ezért haza kellett költöznie a szüleihez vidékre. Őt még a szerencsésebbek közé tudom sorolni, mert valaki még a szüleihez sem tud költözni. Így barátoknál, ismerősöknél kénytelen élni. Néhány csoporttársam olyan házban lakik, amely nem elég tágas, és problémát jelent az otthoni online órákon való részvétel.
Dániel: - Határozottan hiszem, hogy nehezebb ez az időszak sok diáktársamnak. Főleg azoknak, akik elvesztették az állásukat nyáron. Nagyon sok gyereket ismerek, akiknek haza kellett költözni, hogy ne kelljen fizetni az albérletért és ellátásért. A bárok, éttermek bezárása miatt szinte lehetetlen munkát találni azoknak az egyetemistáknak, akik az ott kapott fizetésükből próbálták finanszírozni az életüket.
- Hogyan hat a COVID-19 járvány a hallgatók közötti társadalmi kapcsolatokra? Hol, hogyan, milyen módon tudják tartani a kapcsolatot a csoporttársakkal, barátokkal?
Zsófia: - Ami azt illeti nagyon nehéz új ismeretségeket kötni így, hogy nem tudunk találkozni a csoporttársakkal. Egy gimnáziumi barátnőmmel beszélgetek még mindig a legtöbbet. Igazából az egyetemen is évfolyamtársak vagyunk, de külön csoportba osztottak be minket. Viszont az ő részéről is azt tapasztalom, hogy nehezen tud így megismerkedni a csoporttársaival. Év elején volt három jelenléti óránk, de sajnos annyi idő alatt nem tudtunk rendesen összeszokni egymással. Az online oktatásban ezt kifejezetten hátránynak érzem, a társasági életünk szinte egyenlő lett a nullával. Messengeren van egy csoportunk, de ott csak az egyetemi dolgokról beszélgetünk. Nagyon sajnálom ezért az elsőéves egyetemistákat. Nagyon fontos lenne ez az első év, mert ilyenkor születnek a legerősebb barátságok.
Dániel: - Mivel a személyes, véletlenszerű találkozások a társadalmi távolságtartó intézkedések miatt minimálisra csökkentek, így azokra a kapcsolatokra koncentrálok, amelyek szorosak, a legjelentősebbek vagy a legmegalapozottabbak. Ezek a hallgatói közösségen kívül, a család és a korábban, még a gimnáziumi évek alatt kialakult baráti kör.
- Mennyire érzi stresszesnek az online oktatást?
Zsófia: - A tanulást annyira nem érzem stresszesnek. Saját magamnak osztom be a tanulásra szánt időmet. A legtöbb órát a tanárok felveszik, így azt később vissza tudom nézni, ha valamit nem értek. Viszont a napok teljesen összefolynak, ami elég megterhelő lelkileg. Sokszor már nem is látom értelmét kikelni az ágyból. Ébredés után online óra, videókat nézek, elalszom, aztán megint felkelek és kezdődik előröl az egész. Minden nap ugyan olyan. A motiváció hiánya és a negatív érzelmek megnehezítik az online oktatásra való összpontosítást. Vannak napok, amikor állatorvoshoz viszem a kisállataimat, vagy takarítok, de ezen kívül nem sok izgalom van a napjaimban.
Dániel: - Az elején aggódtam a járvány következményei miatt, hogy képes leszek-e megfelelően koncentrálni a tanulásra, az online oktatás hogyan befolyásolja majd az érdemjegyeimet, hogyan építhetek ki személyes kapcsolatokat az osztálytársaimmal. A COVID-19 járvány következtében megnövekedett a stresszt és a szorongás az életemben. A saját egészségem és szeretteim egészsége miatt való félelem, a koncentrációs nehézségek az alvási szokások megváltozása és a fizikai távolságtartás miatti csökkent társadalmi interakciók valamint a tanulmányi teljesítmény miatt is folyamatosan aggódom. Bár az elmúlt hónapok, nehezek voltak, rendkívül hálásnak érzem magam, amiért ilyen profi és rugalmas tanárok vezettek bennünket ebben az ismeretlen helyezben.
- Mi aggasztja leginkább a tanulmányaival kapcsolatban, és hogyan oldják meg a gyakorlat orientált óráikat?
Zsófia: - Igazából a tanulmányaim miatt nem aggódom. Az ELTE jól felkészült az online oktatásra, így nem érzek hiányt az oktatás minőségében. Minden, amit a későbbiekben tudnom kell, azt megtanítják. Nem érzem, hogy gond lenne később, ha egyszer majd visszaáll a jelenléti oktatás. Az egyetem tudományos programjai normál helyzetben intenzív tantermi és laboratóriumi tevékenységeken alapulnak. Az ELTE fontosnak tartja a gyakorlati órákat. Ilyen például a labor gyakorlat, amit személyes jelenléttel oldottak meg. A laborok nagyok, és mivel kis létszámú csoportokra voltunk osztva, így nem volt gond a távolságtartással. Nyilván mindenkinek maszkot kellett viselnie a gyakorlati idő alatt.
Dániel: - Leginkább az aggaszt, hogy fenn tudom-e tartani a kellő motivációt magamban. A gazdaságinformatika szak is megkövetelné a gyakorlati oktatást, viszont egyelőre online zajlanak az óráink.
- Mi segít a mindennapokban a világjárvány idején?
Zsófia: - A családom a gimnáziumi barátnőm és a barátom segítenek a legtöbbet a mindennapokban. Gyakran eljárok itthonról, olyankor a barátomnál vagyok, így nem érzem annyira, hogy be vagyok zárva. A barátnőm távol lakik Budapesttől, sajnos keveset tudunk személyesen találkozni. Telefonon vagy Messengeren tartjuk a kapcsolatot egymással. A vele való beszélgetések alatt úgy érzem, mintha megint a gimnáziumban lennénk. Sokat nosztalgiázunk, ami legalább kizökkent az unalmas hétköznapokból.
Dániel: - Természetesen én is a családomtól kapom a legtöbb segítséget, támogatást. E mellett minden vasárnap elkészítettem a következő hét menetrendjét, ami rendkívül hasznos számomra. Ez magában foglalta a beltéri edzés időtartamainak felírását, a tanulmányi időt és az órákkal, csoportmunkával kapcsolatos határidőket. Megpróbálok minden reggel ugyanabban az időben felébredni, és minden reggel írok egy „tennivaló” listát, hogy megbizonyosodjak arról, hogy elvégeztem az aznapi feladataimat.
- Mi az általános benyomás az eddigi elsőéves egyetemi tapasztalatairól? Megváltoztatta az egyetemi oktatás megítélését?
Zsófia: - Féltem, hogy az egyetem hogyan oldja meg az online oktatást, de kellemesen csalódtam. Viszont, azért néha hiányzik, hogy beülhessek egy nagy előadóterembe és hallgassam, ahogy a professzor épp a Pucciniomycotina nevű gomba altörzsről beszél. Sokkal rosszabbra számítottam. De hiányzik, hogy új emberekkel ismerkedjek meg, hogy egyetemi tapasztalatokat szerezzek. Ez így nem az igazi.
Dániel: - A egyetem határozottan nem az most, mint amire számítottam. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi oktatás egy ideig nem normalizálódik. Azért megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből illetve magamból. Nem érzem úgy, hogy az egyetemi éveimet élném. A korábbi gólyákkal ellentétben az első egyetemi félévet otthon kezdtem, egy barátságtalan számítógép képernyőjét bámulva.
Szatlószki Magdi
Új hozzászólás