A késő délelőtti órában a krimó kivételesen kongott az ürességtől, senki sem kortyolgatta langyos sörét, széndioxiddal bolondított roséját.
A söntésnél fehérköpenyes csapos unott pofával mosogatta a poharakat, amikor betipegett a nénike. Kacsázó léptekkel araszolt a pulthoz. A csapos csapot-papot abbahagyva, kedves, de erős hangon köszöntötte.
- Mit ordít rám? – fortyant fel az öregasszony. – Nem vagyok én süket.
- Bocsánat – szabadkozott az ivó dolgozója.
- Jól van, na! – enyhült a néni.
- Mit tetszik kérni?
- Egy dobozt Cavintont.
A csapos a söntéspultnál előrehajolva, értetlenül meredt az asszonyra. Az félreérthette a meredést, mert védekezésképpen magyarázkodásba kezdett:
- Tudja, egyre feledékenyebb vagyok. A múltkor is elfelejtettem a Pitagorasz-tétel egyenletét, helyette köböt vontam. Hát persze, hogy nem sikerült megoldanom az unokám matek háziját.
- De nénike! – jutott végre szóhoz a pultos. – Én nem tudok magának Cavintont adni.
- Miért?
- Mert ez egy kocsma.
A várakozással ellentétben a nénike nem lepődött meg. Csak vállat vont.
- Mit tud adni?
- Sört, bort, pálinkát.
- Na, akkor mérjen ki nekem féldeci cseresznyét! – alkalmazkodott a vénasszony a helyzethez.
Hamar a pultra került a kért mennyiség. Az élemedett korú hölgy egyhajtásra zúdította gyomrába. Kiadósat krákogott, böffentett is egy hangosat, utána kézfejével megtörölte szája szélét.
- Ez aztán jól esett – derült fel a képe. – Hoppá! – bökött jobb mutatóujjával a levegőbe. – Most már tudom, hova akartam menni – hamiskásan kacsintott a fehérköpenyesre. – Hiába, no, ez a CS-vitamin csodákra képes!
- Házi főzés – büszkélkedett a kiszolgáló.
- Érzem is – bólogatott elismerően, miközben nyála csordult szája szélén.
Hirtelen elhatározással még egy rundóra vállalkozott.
- Ettől meg tudni fogom, merre kell hazamennem – indokolta döntését.
Ezt a felest is hamar konty alá küldte. A poharat az asztalra vágta és kirohant a kocsmából, mintha nem bízott volna a pálinka hosszan tartó agymegvilágosító hatásában. A pultos látta, hogy a vénlány rossz irányba fordult.
- Nem arra van a patika! – kiáltotta utána.
- Tudom – intett vissza a figyelmeztetett. – A pálinka felért egy doboz Cavintonnal. Most már fölösleges mennem a gyógyszertárba.
A csapos megértő mosollyal nyugtázta a választ. A pult mögé visszatérve fennhangon idézte a kocsmai igazságot: az alkohol kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás