Szerda este csak a blama maradt a játék helyett Matyóföldön. A múlt szombati, véresen kiizzadt győzelem a Gyirmót ellenében hirtelen hamvába hullt.
Megint ment a fogadkozás az utóbbi napokban, hogy csak a három pont az elfogadható, meg az öltözői hangulat is first class, aztán láttuk, mi történt a Zsóry fürdő partján. Lehet, sokan megköveznek majd az alábbi kijelentésemért, de úgy vélem a többi kieső jelölttel szemben tisztességtelen lenne, ha ez a Loki bent maradna. Higgyék el, én szeretném a legjobban, ha nem így állna a tabella, de ez a csapat edzőstől, játékostól, vezetőstől együtt nulla.
És akkor itt a kérdés: ki fog kiesni? A Diósgyőr magára talál, úgy látszik, az MTK - meglátjuk szombaton - stabilabbnak tűnik. Maradunk mi. Pedig nevekből van elég. És nekem az utóbbi hetekben a legnagyobb alibi király az egyik kedvencem: Holman Dávid. Ő az a spíler, aki mindent tud a labdával, mégis számomra arrogánsan nagyképű. Tili-toli, tesze-tosza a semmibe. Lassú, körülményes és ehhez jön némi intolarencia a társakkal, elsősorban - ezt láttuk szerdán - Tőzsérrel szemben. A szabadrúgásoknál mindenképpen.
A koreai sem váltja meg a világot, a többiek úgyszintén. El kell fogadnom azt, amit hetek óta mondanak a kollégáim: képességek dolgában gyatrán állunk.
Ha most egy kicsit indulatosabban fogalmaztam, talán azért van, mert Vad II játékvezető egy perccel ezelőtt fújta le a meccset, és bennem forrong az indulat.
Mindezektől függetlenül a hétvégén ott leszek majd a kék-fehérek ellen és nézem, ahogy az isteni Torghelle Sanyi forgatja majd a mieinket. Jó lenne, ha nem ő kóborolna majd a kapunk előtt, hanem őt vadászná le Mészáros. Aztán mehet előre a labda gyorsan, mintha puskából lőtték volna ki. Ha meg nem találunk be, szűkölünk, mint az űzött vad...
W. Gy.
Új hozzászólás