Késő este kihalt volt a főközlekedési út. Az autós, Skoda Fabiájával kényelmes, kilencvenes tempóban hajtott. Megszokott kereskedelmi adója zenéjét hallgatta. Néha egy-egy éjjeli lepke koppant, mázolódott szét a szélvédőjén. Időnként letörölte a pépessé kenődött néhai rovaregyedek légi maradványait. Sofőrünk az élet múlandóságán merengett, amikor a távolban szembekarikázó kerékpáros tűnt fel.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.