Újabban bicskanyitogató magatartásforma terjed, mint az influenzavírus. Antibiotikuma a jól neveltség, az illem, a szabályok ismerete és betartása, embertársak tisztelete, megbecsülése lenne. A szóbanforgó viselkedési divatból éppen ezek a momentumok hiányoznak.
A Munkácsy és a Víztorony utca kereszteződésében, a víztorony felől érkezők balra, nagy ívben kanyarodtak volna. Türelmesen megvárták a Hajnal utca felől hajtókat, majd fordultak volna (a KRESZ szerint ők következtek), ha a Munkácsy utcából egy Nissan terepjárós úriember, az elsőbbségadás kötelezettségét jelző táblát figyelmen kívül hagyva, közéjük nem vágott volna. Fékcsikorgás, dudálás, káromkodás. A szabálytalankodó sofőr azonban mereven előrenézett, tudomást sem véve, a joggal ágáló autóstársakról.
Főleg márkásabb kocsikat kormányozók körében elharapózott viselkedésforma üzenete egyértelmű és szomorú: A szabályokat én szabom. Csak nekem legyen jó. Kinek, mi a véleménye? Nem érdekel. Le vannak ejtve.
Vélhetnénk: struccpolitika. Az afrikai futómadár menekülésnek szánja nyak feletti részének homokba mélyesztését. Fejüket képzeletbeli homokba dugva, az egoista sofőrök tudatosan rekesztik ki a külvilágot. A második világháborús nácikat jellemző felsőbbrendű faj eszméje mentalitásával viselkednek – általuk – lenézett, másodrendűvé lefokozott embertársaikkal.
Amilyen a felnőtt, olyan a gyermek. A cseperedés legfogékonyabb szakában a szülők szocializálják utódaikat. Ebben az időszakban a minta utánzása, megtanulása folyik, kipróbálása pedig a közösségekben. Az egyik óvoda dolgozója panaszolta négyéves kisfiú furcsa viselkedését. Zsenge kora ellenére megveszekedetten agresszív. Aki a közelébe kerül, megmarja, megkarmolja. Számtalan óvodás társának okozott kisebb-nagyobb sérüléseket. Amikor a vele foglalkozók tetteit számon kérik, kezét két fülére tapasztja, és mereven néz egy pontra. A kisfiú és a mereven előre bámuló nissanos között párhuzamot vontam. Csak nem az apja volt?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás