Jómagam számtalan Kárpát-medencei folyó forrásához eljutottam. Jártam a Sebes-Körös, a Zala, a Sajó forrásánál, a Maros eredését egy kilométerre közelítettem meg, ugyanígy a Fekete-Körösét, s láthattam az Oltot még vékony kis patakként. Mégis legszebb a legutóbb felkeresett Száva eredés.
Szlovénia, a valaha létező Jugoszlávia legfejlettebb tagköztársasága volt. Az Ausztriával szomszédos, 1991 óta független országot kis Svájcnak is nevezik.
Enyhén szólva, kétkedve fogadtam a május végi nárcisz túra ötletét. Mifelénk a nárcisz köztudottan áprilisban nyílik. Kedves virág, több színben. Illata belengi a szobát, kertet. Még egyszer említem: áprilisban.
E sorok szerzője 1976/77-ben sorkatonai szolgálatát Bélapátfalván volt szerencséje tölteni. A Magyar Néphadsereg MN 7085 ásó-kapa (építő) alakulata munkahelyi technikusaként az új cementgyár építésén szorgoskodott. Igaz, azóta már le is bontották.
Weisz Fanni modell, szépségkirálynő, esélyegyenlőségi aktivista volt a díszvendége annak a családi napnak, amelyet a Talentum Baptista Általános Iskola rendezett május 20-án, szombaton. Az eseményen kértünk interjút Weisz Fannitól, aki egy jeltolmács és vőlegénye, Hajmásy Péter segítségével válaszolt kérdéseinkre.
Köztudottan a honfoglalás előtt sem volt néptelen a Kárpát-medence. Gondoljunk csak a rómaiakra (Pannónia provincia), hunokra (Attila királlyal), de rövidebb-hosszabb ideig éltek itt kelták, szarmaták, vizigótok és más nációk is.
A sikeres felderítés, hírszerzés csatákat, hadjáratokat döntött el. A győztesek az informátoroknak, kémeknek, kódfeltörőknek nagyon sokat köszönhettek.
1848. március 15. eseményeit mindenki ismeri. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legismertebb napja. A történészek kezdetnek azonban korábbi dátumot tartanak.
A Hajdúsámsont Hajdúhadházzal összekötő út nyugati oldalán, a Savóskúti-erdő szélén áll Rákóczi fája. A város felöli első kanyarban díszelgett dicstelen pusztulásáig, ám a természet erejét bizonyítja, hogy a fa újra virult és él a mai napig is.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.