A Habsburg elnyomás évszázadai alatt, a 18. és 19. század fordulóján indult meg az első jelentősebb nyelvújító mozgalom, amelyet leginkább Kazinczy Ferenc nevéhez köthetünk.
Már ezelőtt jó pár évvel megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy hétfőn és pénteken nem autózunk nagy távokra. Pláne, nem a Balatonra! Mert, ilyenkor nem csak az autópályák, hanem az alsóbb rendű utak is életveszélyesek.
Hívták Gesztinek, Gesztesnek, Gesztelynek is. Születéséről, fiatalkoráról semmit sem tudni. Az 1840-es években vált ismertté, amikor öt vármegyét tartott rettegésben.
A cím több kérdést is felvet. Elsőnek tisztázzuk: mi a domolykó? Tiszta vizeket kedvelő hal. Mindenevő. Ami a vízben mozdul, vízre esik, felkelti az érdeklődését. Hengeres testalkatú, piros úszójú, sportos pikkelyes. Félénk, nehezen becserkészhető. A horgászok egyik kedvenc hala.
A Tokaj hegy a Zemplén legdélebbi kiemelkedése. Mintegy őrt áll az alatta kezdődő, végtelen sík felett. Az 514 méteres csúcs érdekes geológiai képződménye a szoknya.
Környezetünkben élő állatok egy részét nem merő gazdasági megfontolásból tartjuk. Nem készül belőlük hurka, kolbász, pástétom. Inkább szolgálják védelmünket, segítség a rászorulóknak, pozitív érzelmek generálója, hűséges, szórakoztató jó barátok.
Az egyetem környékén gyakran feltűnnek afrikai atléták. Könnyedén, gazellaszökellésekkel ropják a távot. Erőlködés nélkül futnak, nem, mint honfitársaink, kiknek arcára hamar kiül a gyötrelem.
Régen a szoborállítás túlnyomó részt társadalmi kezdeményezésre történt. Gyűjtésből, közadakozásból készültek, állították talapzatra. Ilyenek voltak történelmünk, művészetünk nagyjainak ma is álló alkotásai. Széchenyi István, Arany János és mások szobrai mind-mind a nép akaratából születtek.
Tizedik alkalommal rendezték meg idén a józsai Közösségi Házban a Józsai Pálinka és pogácsa versenyt a helyi Kertbarát Kör és a Közösségi Ház szervezésében. A programra a Hajdú-Bihar megyében működő kertbarát körök, illetve magánszemélyek, hozták el a finomabbnál finomabb pálinkáikat illetve pogácsáikat.
A természetkedvelők nagy örömére a Fancsika tavakban újra van víz, méghozzá nem is kevés. Csordultig telt, köszönhetően az utóbbi idők csapadékosabb időjárásának.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.