Magyarország kontra Németország. Beszélgetőtársammal a németországi életbe kívánunk betekintést adni. Főként, hogy milyen különbségek fedezhetőek fel hazánk, illetve némethon között. Továbbá, hogy milyen motivációi lehetnek egy 22 éves lánynak arra, hogy belevágjon egy ekkora „kalandba”.
A mai világban szinte elképzelhetetlen, hogy valaki úgy hagyja el az otthonát, hogy nem viszi magával a mobiltelefonját. Rendszeresen használjuk azokat a villamoson utazva, vagy az utcán sétálva, mit sem törődve a baleset kockázatával. De vajon tudta-e hogy honnan is ered az okostelefon elnevezés, és honnan származtatjuk a készülékek eredetét?
Nincs olyan ember ezen a planétán, aki ne ismerné, valamelyik „social media” felületet, de azoknak a háttérveszélyeit nem mindenki. Ezeknek az oldalaknak a legnagyobb felhasználói a fiatalok, de az idősebb korosztály is szívesen használja.
Miközben lelkes környezetvédők, gazdasági és energetikai szakemberek a légszennyezés, a szén-dioxid egyre magasabb légköri koncentrációja, az üvegházhatás fokozódása miatt kongatják a vészharangot évtizedek óta, és a globális felmelegedés visszaszorításának lehetőségeire keresnek átfogó megoldásokat, nem figyeltünk arra, hogy nemcsak a fejünk felett, hanem a talpunk alatt is időzített bomba ketyeg.
Az eltérő generációk közötti különbségek kérdése mára már nem csak az oktatást érinti. Napjainkra a munkaerőpiac számára is megoldandó feladattá vált a generációs különbségek okozta feszültség feloldása.
A Habsburg elnyomás évszázadai alatt, a 18. és 19. század fordulóján indult meg az első jelentősebb nyelvújító mozgalom, amelyet leginkább Kazinczy Ferenc nevéhez köthetünk.
Már ezelőtt jó pár évvel megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy hétfőn és pénteken nem autózunk nagy távokra. Pláne, nem a Balatonra! Mert, ilyenkor nem csak az autópályák, hanem az alsóbb rendű utak is életveszélyesek.
Hívták Gesztinek, Gesztesnek, Gesztelynek is. Születéséről, fiatalkoráról semmit sem tudni. Az 1840-es években vált ismertté, amikor öt vármegyét tartott rettegésben.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.