A Médiacentrum Debrecen online szavazásán a szavazók Fejér Tamást, az Apolló mozi vezetőjét választották Az év kulturális szereplőjévé. A fiatal szakember számára az elismerés megerősítést és lendületet is jelent egyben.
Az Apolló mozi élére hivatalosan 2014 év elején nevezték ki, azóta pedig töretlen virágkorát éri Debrecen filmszínháza. Az alternatív filmes fesztiváloktól a sikerfilmek díszbemutatójáig számos különböző filmes eseménynek ad otthont az intézmény. Egyes rendezvényeknek, például a január 27-én induló filmszüretnek pedig maga Fejér Tamás az „atyja”. Bár a járványhelyzet megnehezítette a mozi dolgát is, a városi partnerekkel és a nézőkkel együttműködve hamar talpra tudott állni a vászon előtti élet. Nézőtéri életről, bemutatókról és a mozi háttérmunkálatairól beszélgettünk a büszke apukával, a szerény, de határozott és céltudatos moziszakemberrel, Fejér Tamással – fiatal kora okán: tegeződve.
- A Dehir.hu szavazásán Az év kulturális szereplőjévé választottak a debreceniek. Hogyan befolyásolja mozivezetői munkádat, milyen új lendületet adhat egy ilyen rangos elismerés?
- Ha azt nézem, hogy a győztesek kihirdetése óta mit csináltam másképp, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatban talán nem befolyásolja a munkámat. Viszont jólesik, hogy a mozi szakmai programjait, a mozi életét így elismerik. Az még inkább megtisztelő, hogy a szakmai zsűri alkalmasnak gondolt a jelölésre. Ez egy óriási szeretetbomba volt számomra. Azt mondanám: ez visszajelzés, vagy igen komoly megerősítés, hogy amit csinálok, csinálunk, az igenis jó úton halad és eredményes. Lendületet ad.
- Hogyan jutott idáig a karriered az indulástól kezdve? Nyilván már fiatalként is vonzott a mozi, a filmek világa, magazinokat olvastál, moziba jártál.
- Filmkritikusnak tanultam, de érdemben olyan sokat nem dolgoztam ebben a szakmában. Újságírói diplomát szereztem, inkább mozis szakembernek nevezném magam, mintsem filmesnek. A mozi rendszerét, gazdasági hátterét már igyekeztem kitanulni az elmúlt csaknem egy évtizedben. Egyetem után, amikor láttam, hogy nem feltétlenül újságíró szeretnék lenni, a Főnix Rendezvényszervezőhöz kerültem, az ügyvezető asszony asszisztense lettem. Egy szűk év után aztán átkerültem a moziba, nagyon fiatalon. A vezetői szerephez túlságosan is fiatalon. Gyakorlatilag b-tervként én kaptam meg a megbízást.
- Ez jó döntés volt részedről és a döntéshozók részéről is.
- Igen, a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy senki nem bánta meg, hogy a sors így hozta.
- Szerinted a munkásságod mely pontja volt, amely olyan mérföldkövet jelentett, hogy ilyen rangos elismerés jelöltjei közt szerepelj és aztán meg is nyerd?
- Az elmúlt három évben forrtak ki legjobban a programjaink. Bár a tavalyi évre adják ezt a díjat, de a vírushelyzet előtt is folyamatosan igyekeztünk újításokat hozni, minél aktívabbá tenni a közönséget és elérni az embereket. A korlátozás idején pedig próbáltunk az online térben is minden lehetőséget kihasználni, akár beszélgetésekre. Az újranyitás után pedig produkáltunk egy fantasztikusan eseménygazdag őszt. Szerintem ez az oka, hogy gondoltak rám.
- Malter Filmfesztivál, hamarosan Filmszüret, számos díszbemutató – hogyan értékeled az évet a megvalósított és a megtervezett, hamarosan megvalósítandó események alapján?
- Ez egy kicsit nehéz. Május közepéig zárva voltunk, és csak szeptember körülre talált magára a mozi. Viszont onnantól kezdve decemberig mindent megvalósítottunk, amit szerettünk volna, hatalmas volt az érdeklődés, a szokásos partnereink is visszatértek, számos együttműködésünk volt. A mozi már-már összeforrt a nemzetiségi intézményekkel is. Tartunk német, koreai, spanyol, francia, olasz, zsidó, finn filmnapokat is. Tavasszal megint lesznek zsidó filmes napok. Szeretik az emberek a díszelőadásokat is, az alkotókkal való találkozásokat, beszélgetéseket. De említhetném a Lélekmozi filmklubot, amely során régebbi filmekhez nyúlunk.
- Toxikoma, Post Mortem, ElkXrtuk – számos premier, közönségtalálkozó, meghívott színész, rendező. Milyen nagy várományos bemutatókra lehet számítani az idei indulást követően?
- Ha a Filmszüreten túlnézünk, nagyon várjuk a Blokád című alkotást, amely a taxisblokádról szól, a készítők pedig biztosan elkísérik majd a filmet. A másik nagy várományos pedig az Átjáróház, Madarász István rendezésében, ami egy horrorelemekkel fűszerezett romantikus film lesz. Rendszeresen egyeztetünk, hogy állnak, ezt valószínűleg ősszel láthatja a közönség díszbemutatón.
- Pedro Almodóvar új filmjét, a Párhuzamos anyákat premier előtt láthattuk az Apolló moziban. Külföldi filmek, akár hollywoodi alkotások kapcsán, gondolkozhatunk meghívott vendégekben?
- Sajnos erről egyelőre inkább csak álmodozhatunk. Ennek a pénzügyi háttere a nehezebb kérdés. Almodóvart például a 70. születésnapjára szerettük volna elhívni, de a menedzserével nem sikerült megfelelőképp megegyezni. Egyszer persze mindenképp jó lenne egy, hazánkban forgató külföldit elhívni, de mindenképpen próbálkozunk, hiszen csak úgy érhetjük el ezt a célt.
- A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakjához személyesen is kötődsz, illetve a tanszéken oktató személyek közül rendre érkeznek az Apolló moziba kritikusok, filmszakértők. Az intézmény Debrecenben pedig az egyik legkiemelkedőbb bölcsője a magyar populáris jellegű, illetve magyar alternatív filmek bemutatóinak. Mozivezetőként hogyan látod a magyar filmművészet helyzetét?
- Amikor Andy Vajnát kinevezték a magyar filmgyártás élére, kiváló alkotások születtek a Magyar Nemzeti Filmalaptól. A jövőt viszont nehezen jósolhatjuk meg, hiszen jelenleg is zajlik egy átalakulás. Bennem is sok a kérdőjel, hogy milyen filmekre számíthatunk. Reménykedem, hogy meg tudjuk ismételni azokat a sikereket, amiket például a Saul fia, vagy Deák Kristóf Mindenki című filmje ért el. Vagy akár említhetjük a Testről és lélekről című drámát. Ezt a színvonalat jó lenne stabilan visszaépíteni.
- Popcorn, kóla, nachos – e szavak hallatán az ifjú generációknak a mozi ugrik be először. Miben látod a 21. századi filmszínház legfőbb vonzerejét? Miért érdemes moziba járni?
- Szerintem többségében az itt nyújtott élmény otthon megismételhetetlen. Én is rengeteg filmet nézek otthon, de a moziban teljesen más, mint a megszokott környezetben. Ez egy különleges tapasztalás. Ilyen szempontból pedig az, hogy a látott film nagy költségvetésű mozi, vagy kisebb tőkéből létrejött művészfilm, mindegy. A moziélmény mégis más, mint az otthoni tévézés. A képi és a hangvilág egyedülálló. Persze, a popcorn, a nachos és a kóla is hozzátartozik. Az más kérdés, hogy otthon azért többnyire áttelefonozzák a műsort, oda-odapillantanak a képernyőre, a mozi viszont követel egyfajta folyamatos figyelmet. Ráadásul a mozinak van egy utánozhatatlan, otthon meg nem alkotható jellege. A régi építésű moziknak különösen, ezeket ugyanis a filmtörténelem szellemisége is átjárja. Mindez egyfajta átszellemülést ad a vászon előtt, amelyet a tévé nem képes megidézni. Remélem, hogy a legfiatalabb generációk is belenőnek majd a filmfogyasztásnak ebbe a fajtájába, és egyre többen és többen térnek be a moziba. Én biztatom és szeretettel várom őket.
Barna Marci
Új hozzászólás