Köztudottan a honfoglalás előtt sem volt néptelen a Kárpát-medence. Gondoljunk csak a rómaiakra (Pannónia provincia), hunokra (Attila királlyal), de rövidebb-hosszabb ideig éltek itt kelták, szarmaták, vizigótok és más nációk is.
Egy ideig longobárdok (germán eredetű nép) is népesítették a Duna mentét. A legenda szerint rájuk támadott Frigyes király. Rád, longobárd fejedelem az avarokat hívta segítségül. A két nép serege legyőzte a betolakodókat.
A diadalt ünnepelendő Rád király hatalmas lakomát rendezett. Patakokban folyt a bor. Csak az avarok uralkodója, Csörsz király nem ivott. A vendéglátó király lányáról, Délibábról le nem vette szemét. Addig-addig nézte, míg megkérte a kezét. Az apa adta lányát, egy feltétellel: ha vízen viszi haza.
Csörsz a népét azonnal munkára vezényelte, csakhogy kiválasztottját folyóvízen vihesse palotájába. Az avarok éjt-nappallá téve dolgoztak. Árkot ástak, medret mélyítettek.
Egyszer nagy vihar kerekedett. A villámok oly sűrűn csapkodtak, hogy nem volt hova menekülni. Egy tüzes istennyila Csörsz királyt leütötte lováról. Az avarok uralkodója azonnal kilehelte lelkét.
Akkor az árokásás félbe maradt, ám nyomai a mai napig sok helyen megtalálhatók. Ilyen település Ároktő, vagy Árokszállás. Debrecen közelében, a Vámospércs felé vezető út melletti Ördög árka szintén a Csörsz árka része.
Eddig a legenda. A valóság sokkal prózaibb.
A védmű valószínűleg Nagy Konstantin római császár uralkodása idején épült, 324 és 337 között. Az árok a IV. század utolsó évtizedéig a rómaiak előretolt védelmi vonala volt és a népvándorlás miatt betörő barbár népek támadásai ellen védte a Római Birodalom békéjét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás