Egy év, a covid miatti kihagyás után szeptember 15-én újra a Debreceni Egyetem éji showja töltötte meg élettel a Nagyerdőt, és a Nagyerdei Stadiont. Fergeteges tánckoreográfiák, robbanó Tankok, lelkes Kannibálok és lézerbemutató – erre sokáig emlékezni fogunk.
Nevelés és munkára nevelés. Mennyi gondolat jut eszünkbe, ha ez a témakör kerül előtérbe. A történelem kronológiáján végighaladva megfigyelhető, hogy a munkavégzés fontos terület volt mindig is az évszázadok során. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a jelenkorban is aktuális a kérdés.
Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színész, Szabó Győző azonos című könyve alapján született meg Herendi Gábor filmje, a Toxikoma. Kiüt. Szó szerint.
A könyveké, az irodalomé, a tudásé a főszerep szeptember elején szerdától vasárnapig a debreceni Csapó utcán. Naponta ezres nagyságrendben fordulnak meg az olvasás kedvelői arrafelé, s kis szerencsével még egészen ritka darabok tulajdonosaivá is válhatnak.
„Egyfeszt beszél, folyton jár a szája” - csattant fel egykori tanárnőm, és ahogy fordult a táblától, már repült is a kréta a szószátyárok felé. Persze ez még a múlt században, a nyolcvanas évek elején történt, amikor az iskolában „körmöst” is alkalmaztak a nevelők, ha a szép szó nem használt.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.