„A puszta magára hagyás nem nevelés”

Szükség van a szigorra, de a túlzott szigor hazudozást szülhet

Nevelés és munkára nevelés. Mennyi gondolat jut eszünkbe, ha ez a témakör kerül előtérbe. A történelem kronológiáján végighaladva megfigyelhető, hogy a munkavégzés fontos terület volt mindig is az évszázadok során. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a jelenkorban is aktuális a kérdés.

De vajon napjainkban mi határozza meg a gyermekeink munkához való hozzáállását és életét?  A teendők ellátásának gyakorisága, a családi környezet, a szülők gondolkodásmódja, esetleg iskolázottsága, netán az iskola által biztosított fejlesztési lehetőségek?

A neveléstörténet folyamán a tárgykörben igen sok szakirodalmat találunk, mégis a történelem nagy gondolkodói közül csak néhányat tudunk felsorolni, akik maradandót és igazán jelentőset alkottak a témában. A teljesség igénye nélkül nézzük meg néhányuk munkásságát egyetemes és hazai vonatkozásban. Elsőként Jean-Jacque Rousseaut, a francia felvilágosodás egyik legjelentősebb gondolkodóját említeném, aki a természetesség és szabadság elvének megfogalmazását tartotta fontosnak. A „pedagógia századának” kiemelkedő svájci pedagógusa Johann Heinrich Pestalozzi a munkára nevelés intézményesítését tűzte ki célul. Majd Rousseau és Pestalozzi törekvéseit követően Georg Kerschensteiner is kísérletet tesz egy új felfogás alapgondolatának megfogalmazására, ami a munkaiskola kialakítását jelentette. Ahogy haladunk az időben előre, egyre inkább a mai kor elvárásaihoz is közelítő modern pedagógiai módszereket figyelhetünk meg, ahol már nem csak a gyakorlati képzés fontossága, hanem az együttműködés, a gyermek egyéni képességeinek felfedezése, különböző fejlesztési lehetőségek és módszerek kerülnek előtérbe. Ennek kialakítása Celestin Freinet nevéhez köthető.

De ne menjünk el a munkára nevelés intézményesítésének hazai képviselői mellett sem. Tessedik Sámuel emberközpontú pedagógiájának nevelési elveivel hozta létre a parasztság felemelkedése érdekében a szarvasi mezőgazdasági szorgalmatos iskolát. Említsük meg Gáspár László nevét is, akinek nevelésfilozófiáját a szentlőrinci iskolakísérlet kapcsán ismerhettük meg. Egy olyan gyermekközpontú iskolát alapított, ahol az egyéni, személyes érdeklődés figyelembevétele és a tevékenységközpontú feladatmegoldás állt a középpontban.

Elmondható tehát, hogy a nevelési koncepciók és kísérletek fejlődést hoztak az idő előrehaladtával. Nézzük is meg, hogy napjainkban hogyan alakul a nevelés szerepe és jelentősége!

A nevelés egy komplex folyamat: biológiai, pszichológiai, társadalmi törvényszerűségek összessége. Az ember számára nélkülözhetetlen, mert ez biztosítja a társadalomba való beilleszkedést. Nevelő hatások nélkül nem fejlődhetünk. Egyaránt érnek bennünket kedvező és kedvezőtlen ingerek is, amelyek hozzájárulnak az ember testi-lelki fejlődéséhez. A neveléssel előrelépést kívánunk elérni, amely jelen van a családban, óvodában, iskolában. Legjelentősebb a család hatása, hiszen ez az első környezet, amelyben a gyermek él. A családban, tanulási folyamat révén sajátítja el a társadalomhoz, beilleszkedéshez, együttéléshez elengedhetetlen normákat, szabályokat, és jelentős szerepe van az erkölcsi magatartás kialakításában. A személyiség formálódásában a szülő-gyermek, majd a későbbiekben, a nevelő-gyermek kapcsolata fontos tényező, hiszen a nevelési követelményeket, mind otthoni, mind intézményi keretek között úgy kell felállítani, hogy figyelembe vesszük a gyermek életkori sajátosságait érzéseit, szükségleteit. Mondhatjuk, hogy a családi és tágabb környezetnek is jelentős szerepe van abban, hogy a gyermek hogyan lesz képes a társadalmi elvárásoknak megfelelni, például a munka nevelő hatása hogyan hat a személyiségfejlődésére, hogyan válik öntudatos, önálló gondolkodásra és fejlődésre képes felnőtté, ezáltal a társadalom értékes tagjává.

A munkára nevelés a személyiség alakulásának egyik meghatározó építőeleme. A nevelt számára követelményeket állítunk, amelyek a következetes nevelési folyamat eredményeként belső késztetéssé válnak. Ez a folyamat türelmet, elkötelezett nevelési tevékenységet igényel a család, nevelő részéről egyaránt. Lényeges, hogy a gyermek ismerje fel a munka hasznosságát, értékét, és maga tapasztalja meg saját tevékenységének eredményét, jelentőségét mind a családban, mind a közösségben.

A gyermek életében első szocializációs színtér a család, ahol elkezdődik a munkára nevelés folyamata. Ez a feladat először a szülők kötelezettsége, hiszen már a 2-3 éves életkori szakaszban megalapozhatjuk a munka, mint tevékenység kiindulópontját. A gyermekek az elemi munkavégzés alapjait a játékainak elpakolása, szülőknek való apró segítségnyújtásokban sajátítja el, és ez idővel készséggé alakul, természetessé válik a hétköznapokban.

Az önkiszolgálás ebben az életkori szakaszban minden gyermektől elvárható, szükséges, hogy bizonyos alapfeladatokat elvégezzen szülői segítségnyújtás nélkül. Napjainkban minden iskoláskorú gyermek részt vesz valamilyen mértékben és módon a ház, lakás körüli feladatok ellátásában. A család, hogy milyen módszert alkalmaz a nevelésben, azt a szülők értékrendje, nézőpontja alapvetően meghatározza. A szülők szemléletétől függ, hogy a gyermek jó példát ismer-e meg a családi környezetben, ezáltal példaként tekint szüleire, vagy a munkavégzés először kérésre, majd rábeszélésre, végül utasításra, kényszerhelyzetből történik, illetve ellentmondás esetén büntetéssel végződik. Ezt elkerülve mutassunk példát gyermekeinknek, legyünk türelmesek, következetesek, de segítsük őket a munkavégzésben, olyan pedagógiai szemléletmódot alakítsunk ki, amelyek a gyermeket hozzásegítik azokhoz az ismereteihez, amelyek alapján kialakíthatja saját nézőpontját a munkavégzés hasznosságáról. Persze van, ahol a tanulás fontosabb szempont, mint a feladatok ellátása, de ne kövessük el azt a hibát, hogy a családban ne vegyen részt gyermekünk a házimunkában!

Az általános iskolába kerülő tanulókat a pedagógus példamutatással neveli és segíti abban, hogy a végzett tevékenységek során a gyermekben kialakuljon a kötelességtudat, a munkához való ígéretes hozzáállás. A munkára nevelés leghatékonyabban a közoktatás keretein belül valósítható meg, így ezzel együtt a fejlesztés lehetősége is. Ennek összegzése szinte lehetetlen, de azért teszek egy próbát a jelentősebb elvek felsorolására.

  • Fontosak a tanórán kívüli tevékenységek minél szélesebb körben való kiterjesztése, ahol a tanulók érdeklődési körüknek megfelelően speciális foglalkozásokon vehetnek részt, akár szakkörök, akár szervezett programok formájában.
  • A tanulók folyamatos motivációjának kialakítása érdekében a nevelési célt nem szabad lezártnak tekinteni, hiszen mindenki képes a fejlődésre.
  • Olyan környezetet biztosítsunk a gyermeknek, ahol egyéni és közösségi munkára is van lehetősége annak érdekében, hogy kreativitását, alkotóképességét, egyéni stílusát, saját gondolatait megvalósítva fejlődhessen, kivívva ezzel közvetlen környezetének elismerését, megbecsülését.
  • Olyan pedagógiai módszereket alkalmazzunk, amelyek fokozzák, ösztönzik a tanulók teljesítményét.
  • Végül, de nem utolsó sorban a pedagógus egy reflektív tanár legyen, aki felelősségteljesen, folyamatosan értékelje a tanuló teljesítményét, sőt saját magát is elemezze, ő maga is képes legyen az állandó fejlődésre.

Azt, hogy hogyan tud a felnövekvő generáció ezeknek a követelményeknek megfelelni, milyen a munkával való kapcsolata és hozzáállása, azt csak utólag fogjuk megtudni. Gyermekkoromra visszagondolva nekem is volt a családban rendszeresen elvégzendő feladatom, mint például a saját ruháim összehajtogatása, a hétvégi porszívózás és felmosás, majd a későbbiekben a bevásárlás, kerti munkában való részvétel is. Ez csak néhány példa, melyet valójában elvégeztem, de állíthatom, hogy szívesen, nagy megelégedéssel teljesítettem feladataimat.

A mai korban, ahol sok esetben megjelenik a munkanélküliség a családokban, a gyermekek előtt nincs követendő példa, ingerszegény környezetben nőnek fel, de hasonlóan rossz helyzet alakulhat ki azokban a családokban, ahol a szülők munkavégzése mindent fölülír, így a legkevesebb idő a gyermek nevelésére jut.

Sokszor hallottam tanulmányaim során, hogy a mai oktatási rendszer egyik nagy hibája, hogy nagyon sok a tananyag mennyisége, amely azt a rossz beidegződést eredményezi, hogy a tanítási órán a tanító beszél, a gyermek pedig hallgat. Ez a módszer a lehető legrosszabb, hiszen nem teszi lehetővé a tanító – tanuló és a közösségben történő együttműködést, a kooperatív munkaformák alkalmazását, amelyek akár alapjai is lehetnének az önálló vélemény kialakításának. Egykor, tanítási gyakorlatom során megtapasztalhattam, hogy milyen fontos és eredményes e munkaformák alkalmazása, ahol a tanulók munkáltatása, tevékenykedtetése, a megtapasztalás építő jellege a meghatározó.

Véleményem szerint az évtizedek során változtak a nevelési elméletek, szülői elvárások, gondolkodásmód a családokban, mégis határozottan állítom, hogy a munkára nevelés gyakorlati alkalmazása megjelenik minden korosztályban, amelyben jelen vannak a régmúlt és jelen kor követelményei is. A nevelés, a munkára nevelés folyamata akkor eredményes, ha az helyesen megszervezett, következetesen felépített és eléri a kívánt nevelő hatást. Azt gondolom, hogy a munkára nevelés minél korábbi életkorban elkezdődik, otthoni és intézményes keretek között, annál hatékonyabban épülnek be azok az értékek a személyiségbe, melyek erkölcsi, társadalmi vonatkozásait csak sok-sok év múlva láthatjuk meg.

A munkára nevelésről és a nevelésről általánosságban Benedek István szavait idézném, aki minden idők egyik legeredetibb és legnagyobb teoretikusáról az alábbi gondolatot írta:

„Rousseau sem találta meg a varázskulcsot – miként a pedagógia többi klasszikusa sem -, talált azonban valamit, ami akkor nagyon aktuális volt, majd időtállónak bizonyult, és ma talán még aktuálisabb, mint Jean-Jacques idejében volt. Nevezetesen: az élet bonyolult és komisz dolog, a gyermeket tehát arra kell nevelni, hogy ebben a bonyolult és komisz világban meglelje és tisztességgel megállja a helyét. […] A nevelésnek óhatatlanul csiszolni kell a gyermek lelkét, hiszen a puszta magára hagyás nem nevelés.”

Uszó Ildikó

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.