Olvasmány

A 2236-os kő

A 2236-os kő

Ott áll a vasút mellett. Elődjeit felváltva, évtizedek óta mutatja a távot (2236-ot, azaz 223,6 km-t), melyet a vonat Pesttől idáig megtesz. Szerelvények tízezreit látta: személyt, tehert, újabban IC-t, korszerű Taurus és Traxx villanymozdonyokat, de régebben például Kádár különvonatát, amint húzott Moszkva felé, mert Brezsnyev elvtárs magához rendelte a pártvezért. Elhaladtak mellette azok a marhavagonokból összeállított szerelvények, melyek az 1956-os forradalom leverését követően összegyűjtött forradalmárokat Munkácsra szállították. Látta a doni katasztrófából sebesülteket hazaszállító kórházvonatokat, Horthy Turán vonatát, az I. világháború román frontjára vezényelt csapatokat.

A hetvenes évek

Jól ment a sorom a hetvenes években. Akkoriban nem volt ennyi tévécsatorna, rengeteg zenés szórakozóhely várta a vendégeket. Én meg, előadóművész lettem. Elindultam a '68-as Ki Mit Tud?-on, eljutottam egészen a televíziós elődöntőig. Egyéb kategóriában próbáltam szerencsét, mint parodista. Mit ne mondjak, kiestem. De látott egy ország. Két nap múlva működési engedéllyel a zsebemben beledobtak a mély vízbe, a debreceni Aranybika Grill műsorvezetője lettem. Ott ragadtam az éjszakában, a haknik világában tizenöt évre. Ezzel az életmóddal megbélyegzett lettem.

Meglepő rendőrségi intézkedés

János bácsi nem mai kakas, de ha kedve szottyan, még mindig emberkedik. Márpedig szottyogat, főleg ha némi erjesztett gyümölcsléhez jut. Otthon zugivó, mert oldalbordája sodrófával egyengetné derekát, ha acetonos leheletét érezné. Igaz, erős távolságból vizslatja, ugyanis az öregtől tönkre mehetnének a fogkrémgyártó cégek…, de János bá’ is gondoskodik szeszpárolgásos lélegzetének álcázásáról.

A kezdet

- Szakadt a hó. Pedig március 21-e volt, a csillagászati tavasz első napja. 1948 márciusa. A kis szabolcsi faluban templomba készültek az emberek. Virágvasárnap igazán nem is tudták sokan, hogyan öltözködjenek. A Fő utcán, a régi görög katolikus templom még viselte a háború nyomait. Igaz, itt nem voltak lövöldözések, inkább a húsz kilométerre lévő Nagykállóban ropogtak a fegyverek.

Ömlött a fehér pihe. Talán fertályóra sem telt el, de már beborított mindent.

Tíz perc

Bár az idő objektív, mi mégis szubjektíven éljük meg. Tíz perc lehet egy röpke pillanat, de gyötrelmesen hosszú is. Lelki állapotunktól függ, pedig egyik és másik esetben is hatszáz másodperc. A kiválasztott hattized óra, a nap mindössze 0,69 százaléka, de azért ennyi idő alatt is sok minden történhet.

Oldalak