Olvasmány

Józsi bácsi elsősorban boldogkőváraljai lakos. Alapjában véve nyugdíjas. Másodsorban gondnok az egyik iskola hétvégi házánál. Pontosabbat nem írok, mert amiért ez a rövid írás keletkezett, tulajdonképpen illegalitásban végzi.

Feri papó és Mariska néni harcai, amelyeket dolgosan és becsületesen élt életükben vívtak, a nyugdíjas éveikben sem értek véget. Kevéske nyugdíjuk beosztása napi gondnak bizonyult. A konyakosmeggy vagy színházlátogatás képében jelentkező állandó kísértéseknek ellenállva, tökélyre vitték azok elhárítását, csiszolták akaraterejüket.

A minap a buszmegállóban két erősen kapatos férfi beszélgetését hallgattam ki. Arról folyt a vita, milyen halál lenne jó nekik, ha eljön az idő. Az egyik szerint egy szép nő ágyában kellene kilehelni az utolsó szuszt. A másik szerint az alkohol bódulatában kívánatosabb lenne az esemény. Igazságot nem tisztem tenni, viszont egyszer majdnem láttam igazi pálinka halált.

A börtönzsargonban a falcolás öngyilkosságot, öngyilkossági kísérletet jelent. Éles eszközzel a testen, leggyakrabban a nyakon, a karon ejtett vágásokat értjük alatta. A rácsok mögötti „kaszabolások” túlnyomó többségének célja nem az élet kioltása, sokkal inkább a figyelemfelhívás.

Még a Faraktár utcai felüljárónak az ötlete sem fogalmazódott meg, amikor az eset megesett. Már akkor keresztezte a Faraktár, illetve akkor még Április 4. útja a nyíregyházi vasutat. A sorompókezelő kis őrháza mögötti füves területen már álltak az 1962-ben épült négyemeletes bérházak, de az épületek és a vasút között még zöldellt a fű…