Olvasmány

A reggeli Debrecen rohanókkal zsúfolt. Dugó az utakon, tömeg a járdán. Türelmetlen dudálás, gyalogosok között száguldozó kerékpárosok utáni anyázás.

Kalmopyrin bácsi már túl van a hetedik ikszen. Élemedett kora ellenére virgonc és gyors észjárású. Azt mondja, mindez a Kalmopyrintől van.

Szürke, piros, szürke

Fél négykor már csilingelt az öreg Nokia, maradt volna még, legszívesebben lenyomta volna a szundit, de sóhajtott egyet, kifordult a takaró alól, valamit motyogott az asszony, visszafordult, ráhúzta a takarót teljesen, mert ilyenkor azért hűvös volt, nyitva az ablak, áramlott be az éj hidege, magához is tért gyorsan, bele is borzongott a hűvösbe.

A boltban a hévégi bevásárlási roham miatt feltorlódott a sor a hentespult előtt. Az egyszem eladólány, nem lehetett több tizennyolcnál, gyöngyöző homlokkal iparkodott. Nem is morgolódtak a vevők, hiszen látták, a lány, amit lehet, megtesz. Csak a hallótávon kívül tébláboló boltvezetőnek jutott néhány keresetlen szó, kifogásolva szervezőképességét.

„Jött Jézus az úton. Minden bizonnyal az M7-es felől. Mert honnan máshonnan?! Ballagott az úton, átért a kanyarnál, ott meglátta szent Pétert, az ártézi kútnál, és ahogy Péter ott üldögélt, és falatozott, megkérdezte tőle Jézus: kajá’sz, ó szent Péter?!” (helyi legendárium Kajászószentpéter, ma már csak Kajászó nevének eredetéről)