Május 7-én Debrecen 6. választási kerületében időközi önkormányzati képviselő választásra került sor. Mint köztudott, a kerület korábbi képviselője, a fideszes Danku Attila január 14-én elhunyt.
Régen boldog hely volt a világ. Ismeretlen volt a harag, gyűlölet, fájdalom, betegség. Mindenkinek jutott étel, nem akadt lusta és kegyetlen. A boldog földlakókra féltékenyek lettek a görög istenek. Elhatározták, hogy bajokat zúdítanak rájuk. Zeusz megteremtette a csodaszép Pandorát, akinek egy különleges szelencét adományozott, azzal küldte le a Földre.
Parlamenti képviselőink gyógyszerei el-elgurulnak (hogy városunkból frakcióvezetőnek katapultált ex-polgármesterünk kedvenc szavajárását idézzük). Másként nem magyarázható legfrissebb törvénytervezetük, a tiltott uralmi jelképek kereskedelmi termékeken megjelenítésének tiltása. Akik esetleg az átlagosnál lazábban figyelik a honi politikai üzem megnyilvánulásait, azoknak tájékoztatásul: a horogkeresztről és a vörös csillagról van szó.
Papp László, Debrecen polgármestere a napokban ismertette a város új közlekedési koncepcióját. Célként a belváros forgalmának felgyorsítását jelölte meg.
A rend hétköznapi értelemben a tárgyak, lakóhely, terület, társadalom rendezettsége. Több eltérő jelentése is van: szerzetesrend, társadalmi rendek, biológiai rendszertani besorolás rendje, matematikai rend, de egyházi rend és rendfokozat is.
Világszerte, így hazánkban is kiveszőben az érték, a míves kulturális élet és termék. Tért nyer a felületesség, a középszer, a minimális műveltség verbális feltupírozása, amely az első komolyabb megmérettetésen túlfújt lufiként durran szét.
Az élet úgy szép, ha zajlik. Az emberiség állandóan tesz a folyamatos zajlásért. A földi halandók nem minden esetben a jót cselekszik, sőt, ártó szándékkal is tesznek, miközben saját boldogulásukat, boldogságukat keresik.
Nem leányálom labdarúgó edzőknek lenni. Még akkor sem, ha csapataik jól teljesítenek, mert egy átmeneti hullámvölgy esetén már könnyen útilaput köthetnek a talpuk alá.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.