Világszerte, így hazánkban is kiveszőben az érték, a míves kulturális élet és termék. Tért nyer a felületesség, a középszer, a minimális műveltség verbális feltupírozása, amely az első komolyabb megmérettetésen túlfújt lufiként durran szét.
Rossz nézni, hallgatni, amikor kvízműsornak becédulázott, finoman fogalmazva is, szórakoztató műsorok versenyzői a legegyszerűbb, általános iskolai szintű kérdésekre képtelenek helyesen válaszolni. A játék eleji „nagy mellény”, a jópofáskodás hamar szánalmas produkciókba fordul át.
A digitális kor vadhajtásai megfojtják az értékteremtőket. A könyvpiac profitorientálttá torzult. A lényeg, hogy a kiadók, de főleg a terjesztők, egyetlen példányon is hatalmasat kaszálhassanak. Ha nem volnának kulturális pályázati lehetőségek, fiatalabb, tehetséges alkotógenerációk nem juthatnának publikálási lehetőséghez. Amíg a terjesztők a könyveket 40-50 százalékos árréssel eladhatatlanná drágítják, addig kevesekhez jut el egy-egy szép munka.
A másik véglet, amely főleg az újságokra igaz, hogy egyre inkább ingyenességre törekednek, vagy a szerkesztőségek kiadványaik lapjait hirdetésekkel töltik meg, ezért nem fizetik meg az alkotások és oknyomozások árát, vagy a bevételnövelés szándéka kiszorítja a fajsúlyosabb olvasni valókat. Nem is olyan rég még a Hajdú-bihari Naplónak is volt irodalmi rovata, mostanság egy-egy színikritika is ritkaságszámba megy. Az internet hemzseg a „VV8-ban szexeltek” színvonalú információkkal.
A kreativitás kiveszett a filmiparból, a színházak jó részéből, de még a divatvilágból is. A divat globalizálódott. Főleg a fiatalok a viseleteik alapján nehezen megkülönböztethetők, sőt szokásaik, viselkedésük is világias egyenfazonra rendeződik.
Az oktatás politikailag generált válsága nem segíti a jövő generációinak műveltté válását. Az iskolapadból félművelten kikerülő nemzedékek könnyebben manipulálhatók, saját gondolataik híján, a beléjük sulykolt szólamokat szajkózzák. A műveltebb kisebbség egyre inkább külföldön látja a boldogulás lehetőségét. Orvosok, informatikusok, kutatók hagyják el az országot, mert itthon nem értékelik tudásukat, nem adnak lehetőséget, pénzt tevékenységük sikeres és főleg eredményes végzéséhez, publikálásához.
Főleg a tanult főket bőszíti az informatikai kütyükkel mankózott tudás, amikor a használók nem azt tudják, ami válasz lenne a kérdésre, csak azt, hogy hol keressék. Egy egyesület báljainak állandó programja a szellemi TOTÓ. Az utóbbi években egyre mérsékeltebb a részvétel, mert olyanok érnek el maximális találatot, akik nem is titkolják, hogy a válaszaikat az internetről „szedték le”. Ez nem tudás, mert a következő percben már el is felejtődik, ellenben a műveltség és a tiszta játék megcsúfolása.
Folyamatos a világ elhülyítése. Egymás után esnek el a kulturális bástyák. Az emberiség a saját vesztét készíti elő.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás