Szörnyű álmom volt az éjjel. Az utóbbi napokban nagyon későn térek nyugovóra. Nézem a híreket mindenféle tévécsatornán, ahol csak híreket adnak a be- és átvándorlásról.
Február 13-án a Parlament előtt a pedagógusok megtartották előre bejelentett tüntetésüket. A tiltakozáshoz további negyven szervezet csatlakozott. A Kossuth téren voltak többek között az egészségügy és a taxisok képviselői is. A húszezerre becsült tömeg az oktatás és az egészségügy jobbítása érdekében vonult az utcára.
Komoly baj lehet Magyarországon. Gombamód szaporodnak a tiltakozások. Sokaknak lett elegük a kormány államosító, csak önnön érdekeit figyelembe vevő, harácsoló uralkodásának.
A nagyváros zajából kilépve egy fényképezőgéppel vagy távcsővel a nyakban, felfedezhetjük a természet ezer csodáját. A színek, az erdő madarainak hangja vagy trillázása, illetve az oxigénnel teli erdei fák. De ne hagyjuk ki a tavakat, forrásokat és a ligeterdőket!
A HHH, a halmozottan hátrányos helyzetű fogalom rövidítése. Az érvényben lévő oktatási törvény azokat a gyerekeket sorolja a 3 H-s kategóriába, akik nem megfelelő környezetben, jövedelmi körülmények között növekednek, normáktól eltérő nevelésben részesülnek.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára nem először ragadtatta el magát. Kedden sokadszorra is olyan bejelentést tett, mely hallatán az ember kétkedve ingatja a fejét.
A kormányzati kommunikáció az infláció csökkenéséről, az átlagbérek, és az életszínvonal emelkedéséről szól. Ha nem ismernénk a valóságot, a hírek akár elégedettséggel is eltölthetnének, és hinnénk, hogy az ország valóban jobban teljesít.
Az ágyból kikelve, rápillantva a naptárra, ami még novembert mutat, de az időjárás is, az a tipikus novemberi esős idő. A rádiót bekapcsolva Depesmode: Enjoy the silent és a Linkin Park: Breaking the habit című között megszólal Merry Christmas. A gondolatomban csak annyi villant át, hogy korán van még az ilyen slágerekhez.
A napokban a kormány egyik tagja (a neve lényegtelen, mert csak egy, a kormány sikerkommunikációját szajkózók közül) merész kijelentésre ragadtatta magát. Szerinte tulajdonképpen a nyugdíjasok visszakapták a 13. havi nyugdíjat, amit annak idején a Bajnai kormány elvett.
Népesebb lélekszámú települések zajterhelése (szennyezése) fokozott. A fővárosban, a Rákóczi úton, a nap jelentős részében közelíti a halláskárosodást okozó szintet, a nyolcvan decibelt. Debrecen egyes részein se jobb a helyzet, s nem feltétlenül csak az autóközlekedésre kell gondolni.
Nem a szőlőtermésről szól ez az írás, bár érdemes megjegyezni, hogy az idei, amúgy közepes mennyiség, remek minőségűre sikeredett. Szakemberek szerint az utóbbi tíz év legjobb évjárata várható. De ez csak a szőlőtermelés…
Rég nem nézek tehetségkutató versenyeket. Egy jó ideje nem az, aminek lennie kellene. Fiatalabbak, esetleg szülei elbeszéléséből hallottak a „Ki mit tud?”-ról, a szocialista éra emblematikus amatőrversenyéről. Koncz Zsuzsa, Kern András, Gálvölgyi János az említett tehetségkutatón tűntek fel, s azóta is a pályán dolgoznak. Ki ne ismerné nevüket?
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.