Sokan panaszkodnak a közhasznú munkások látszólag mihaszna tevékenységére. Mondják, csak a munkanélküliségi statisztikát javítják, nem végeznek termelőmunkát. Mit lehet kezdeni velük, lehetne-e értelmesebb foglalkoztatást szervezni nekik?
A Loki (a legutóbbi mérkőzést leszámítva) az utóbbi időben kudarcot kudarcra halmoz. És ez azzal jár, hogy a stadion üres. 1-2 ezer néző pedig nem fogja nyereségessé tenni a milliárdokba került létesítmény üzemeltetését. Mit lehet vele kezdeni, hogy ne rabolja a pénzt a debreceniektől? Van-e ötlete, mint gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvédnek? A válaszadó dr. Dobrossy István, a DISZ Közéleti, Kulturális és Sportegyesületének polgármesterjelöltje.
- Csaknem harminc éve lakom itt az ötös választókerületben, az adóhivatal szomszédságában. Pedagógus, gyógypedagógus vagyok, régóta foglalkozom újságírással, de gyakorlatiasabb tevékenységekkel is. Nagyon jól ismerem a környéken lakók minden nyűgét baját, elvárását, igényét.
A leköszönő polgármester, Kósa Lajos helyére heten pályáznak az október 12-i önkormányzati választásokon. A polgármester-jelöltek számára a Hajdú-bihari Napló lehetőséget adott programjaik ismertetésére. Az esélyegyenlőség jegyében minden jelöltnek ugyanarra a hét kérdésre kellett válaszolni. A Napló két teljes oldalon hozta a válaszokat.
A DISZ a rendszerváltás hajnalán, 1989. március 21-én alakult a DOTE elméleti tömb egyik termében. Az alapítók elsősorban huszonéves debreceniek voltak, akik a pártoktól független, ifjúsági szervezet alapításában gondolkodtak, ezért neveztük Debreceni Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek, amit egyszerűen kimondható DISZ-nek rövidítettünk.
A Munkácsy utcán élők panaszkodnak. Úgy érzik, mintha a városvezetés elfeledkezett volna róluk. Hiába írnak, hiába keresik az önkormányzati képviselőjüket (nem látták ebben a ciklusban), semmi sem történt. Évtizedek óta változatlan állapotok között kénytelenek élni.
Nem vitás, a Kósa-érában épült, szépült a város. A bibi az, hogy a beruházások többsége a városcentrumban valósult meg (Kölcsey, Fórum, Latinovits Színház, a Kossuth tér és környéke megújítása). Persze vannak kivételek, mint a Főnix csarnok vagy a Nagyerdei stadion, melyeket a Nagytemplomtól kissé távolabb húztak fel. Mégis, közös jellemzőjük a kihasználatlanság. Az új építmények csak viszik a pénzt a város kasszájából, működtetésük kész ráfizetés.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.