Számos városi rendezvény idején rendelnek el ideiglenes forgalmi-, és parkolási rendváltozást Debrecenben. Így történt ez az októberi Mihály napi vásár kapcsán is.
Mint köztudott, a biciklizés jótékony hatással van az emberi szervezetre. Erősíti az izmokat, kalóriát éget, fejleszti a tüdőt és a szívet, de amiben a legjobb, a stressz levezetésben. Viszont van egy árnyoldala is: a nem mindig biztonságos közlekedés.
Nyáron talán nem annyira látványosak a debreceni közlekedési dugók. Tart az iskolai szünet, sokan szabadságra mentek, üdülés céljából hagyták el a várost. A pillanatnyi állapot természetesen nem jelenti az ország második legnépesebb városa közlekedési helyzetének ugrásszerű javulását.
Hervasztó látvány a magyar vasút és környezete: gaz és szemét mindenütt. A sínek eltűnnek a gyomtengerben, az állomások gondozatlanok, a dudva ott burjánzik az épületek és peronok mellett. Természetesen tisztelet a kivételeknek.
A vasút veszélyes üzem. Még inkább azok számára, akik illetéktelenek. Olcsó az emberi élet. Csak egy rendeltetett az embernek (Macskáknak miért hét?), sokan mégis felelőtlenül sáfárkodnak vele.
Az élet különböző területeinek szabályozására alkotják a törvényeket, szabályokat. A közúti közlekedés zsinórmértéke a KRESZ. A rövidítés eredeti jelentését sokan nem ismerik (szabályait még kevésbé, vagy nemes egyszerűséggel mellőzik az előírtak betartását, alkalmazását).
A tél másodszor is megtréfálta Debrecent. Kivárta a hosszú hétvégét, amikor az önkormányzat dolgozói pihenőre vonultak, a közmunkások letették lapátjaikat.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.