Ravasz az idei tél. Három hónapon keresztül altatta a népséget, s mikor már mindenki a tavaszra készülődött, kegyetlen erővel (hideggel) csapott le.
Ravasz azért is, mert Debrecenben akkor hullajtott nagyobb mennyiségű havat, amikor február 28-án véget ért a közmunkaprogram, és csak március 5-én indult újra. A közmunkásoknak kellett volna havat takarítani. Mivelhogy nem akadt munkaerő, ez nem történt meg (nem, mintha velük előrébb tartanánk), a debreceniek évek óta visszatérő állapotot voltak kénytelenek elviselni: csak a főutakat takarították (azokat is főleg a Magyar Közút Nonprofit Kft. gépei, emberei), mellékutcákban semmiféle hókotrás, sózás nem történt. A hóesés után öt nappal is jég- és hóbordásak, nehezen, csúszkálva, lépésben járhatók. Pedig az ott élők is fizetik a helyi adókat, mégis másodrendű városlakóknak érzik magukat. Az ott élők csak fényképről ismerik a hókotrókat, hóekés teherjárműveket.
Az önkormányzat szóvivője szerint minden rendben volt, alaposan felkészültek a télre. A városlakóknak Hofi Géza elmés megjegyzése ötlik fel: felkészültek a télre, csak a hó ne esett volna.
Abnormális városi határozat a hóeltakarítás megrendelése. A városházán ülhet egy illetékes, aki árgus szemekkel vizslat minden hópelyhet, tízpercenként kirohan a szabadba és mércéjével a csapadék vastagságát méri. Ha eléri az öt centimétert, akkor intézkedik. Négy egész nyolc tizednél még nem.
Józan paraszti ésszel: ha esik a hó, takarítani kell. Mindegy, mennyi hullik. A nagy magyarkodással lenézett Szlovákiában már a hóesés kezdetén nekiesnek a közegnek (pedig arrafelé sokkalta több hullik). Nem méricskélnek, hanem cselekednek. Február eleji ott jártamkor elképedve figyeltem egy hóeke ügyködését. A jármű negyedórán keresztül egy benzinkút útjait ekézte, sózta. Tehette, mert az erős égi áldás ellenére az utak mindössze sónedvesen tökéletesen járhatók voltak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás