Nyáron talán nem annyira látványosak a debreceni közlekedési dugók. Tart az iskolai szünet, sokan szabadságra mentek, üdülés céljából hagyták el a várost. A pillanatnyi állapot természetesen nem jelenti az ország második legnépesebb városa közlekedési helyzetének ugrásszerű javulását.
Nyugodtan leírhatjuk: nem változott semmi. Némi kedélyjavító aszfaltozgatást leszámítva, komolyabb felújítás, korszerűsítés nem várható. Nem kezdődik el a Petőfi tér átalakítása, az intermodális közlekedési centrum építése, a 471. számú út városi szakaszának négysávúsítása, felüljáró építése a 100-as vasútvonal felett…, és így tovább. Sőt a projektek megkezdésének ideje is állandóan későbbre tolódik. Az égetően szükséges keleti körgyűrű, a 47-est a 48-as és a 4-es főúttal összekötő elkerülő tervezéséről még szó sincs, így továbbra is a belváros közvetlen közelében, a Hajnal utcán dübörögnek a kamionok. A városlakó csak sóhajtozik, és csak úgy magának teszi fel a kérdést, mert illetékes helyen süket fülekre talál, vagy megalázó kioktatást kénytelen elszenvedni: minek kellett Latinovits Színházat, stadiont, Főnix csarnokot építeni? A színház lassan tíz éve befejezetlen, a stadionban eddig talán kétszer volt telt ház (a karneváli záróműsorokat leszámítva), a Főnixben évente csupán néhány nagyobb rendezvényt szerveznek, azaz kihasználatlanok, csak a pénzt viszik. De mi szükség a kis körútra is? Abszolút fölösleges beruházás. A gyér forgalom bizonyító erejű. Ha a hiába való építkezések költségét a város közlekedésének korszerűsítésére fordították volna, nem lenne Debrecen a közlekedési dugókban a leghosszabb ideig várakozás hazai listavezetője.
Sorolhatók tovább az autósbosszantó állapotokat. A polgármesteri hivatal sikerként értékelte a belvárosi utcák egyirányúsítását, pedig mindössze azt történt, hogy a forgalmi dugókat száműzték a centrumból. A torlódásokat kijjebb tolták, és szerencsétlen forgalomtechnikai megoldásokkal sikerült gigaméretűvé növelni. Az illetékesek például reggelente körülnézhetnének a Sámsoni úton, az Ótemető utcán, a Farktár utcán, a Petőfi és Árpád téren. A lista sajnos nem teljes. Folytatható.
A belváros útjai járhatóak, ám ahogy a városból kifelé haladunk, állapotuk egyre rosszabb. Hullámvasút aszfaltú a Lahner utca, kátyús a Vágóhíd utca vége, a Diószegi út eleje, a Sámsoni út borzalmas…, és megint hosszan lehetne folytatni.
A korszerű közlekedési feltételek megteremtésével a városvezetők megint csak adósak. Többnyire hiányoznak a jobbra, kis ívben történő befordulás sávjai, így az egyenesen továbbhaladni szándékozók között araszolva az autósok kénytelenek kivárni kanyarodási lehetőségüket. Érthetetlen, hogy a 35. sz. út Józsáig történő felújítása során miért nem kétszer két sávosra építették? Állandó a zsúfoltság. A Létai út kiágazásánál a 48-as út négy sávja is kettőre csökken. Legalább a városhatárig két új sávval kellene bővíteni.
Az élhetetlen debreceni közlekedési helyzettel nem első alkalommal foglalkozunk. Ami közlésre kerül, az a tapasztalatok esszenciája. A városban autózók jól tudják, merre volna muszáj fejleszteni. Jó volna a városvezetés végre egyszer az autósokra is hallgatna. Például egy lakossági fórum keretében.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás