Kultúra

A gyermeki játékosság  a nyugatosoknál gyakran ötvöződött a szomorúsággal, lásd Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait. E körbe vonható Babits Mihálynak az Egy szomorú dal című verse is.

A költőnek ez volt a teljes neve: Babits Mihály László Ákos. Szekszárdon született 1883. november 26-án, s Budapesten (Krisztinavárosban) halt meg 1941. augusztus 4-én. Író, irodalomtörténész, műfordító is volt, a Nyugat főszerkesztője, az első Nyugat-nemzedék meghatározó tagja.

A lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta, hogy gégerákban szenvedett. Szabó Dezső szemére vetette, hogy nem lehet igazi, hiteles az a szomorúság, amit egy ennyire zenei versben fejeznek ki.

Van egyfajta reneszánsza Babits-nak, legvérmesebb rajongói nagyobb költőnek tartják Adynál. 

2000. május 29. és július 8. között, 34 forgatási nap alatt, napi 10-12 órában, Debrecenben és Mikepércsen: 20 helyszínen, 8-10 fő- és mellékszereplővel, 1200 statisztával forgatta Hajdu Szabolcs első nagyjátékfilmjét/diplomafilmjét, a Macerás ügyeket (Happy days munkacímen). A forgatás 16. napján volt lehetőségem Jancsó Miklós epizódszereplővel egy rövid ideig beszélgetni a Békás-tó színházi sátrai között, gyönyörű sárga-vörös lampionoktól körülölelve. A Mester, a legtermészetesebben véve a fiatalodás gesztusát, megengedte a tegező disputát:

Hetvenéves lenne (ha élne) Szalai Csaba költő, újságíró, szerkesztő.  Nyolc évvel ezelőtt temettük el a debreceni Köztemetőben, s tavaly a 70. születésnapján, október 7-én emlékeztünk meg róla szülővárosában, Hajdúböszörményben a Kertész László Városi Könyvtárban. Hogy miért emlékezünk most rá? Mert eszünkbe jutott, és mert szerettük.