Péter, amikor árvaként (mindkét szülője szívtelenül elhagyta) a karcagi Sz. S. G. falai közé került, s ott hamarosan kapott is egy szobát, mint aki otthonra lelt, már több éve versírással próbálkozott. Nekem félve mutatta meg a kockás füzetbe írt/túlírt, szabályos versszakokban lüktető érzelmi-naplókat. S akkoriban történt az is, hogy a Zilahról érkező testvériskola tanárai előtt egy szilaj Ady verset is kiteremtett magából, jelezve, hogy a zenei lüktetés élő szavaiban is otthonra talált.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.