Vélemény

Természetesen a foci vb-ről lesz szó. Lassan az első csoportkört befejezve, megvonható az első mérleg.

„…Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort…”

Kölcsey Ferenc a Huszt c. epigrammájában a dicső múlttal szemben a jelenre hívja fel a figyelmet. A múltra emlékezve szomorú, lehangoló a jelen, a jövő pedig erősen kétséges.

Nagyon kíváncsi voltam a Nagyerdei Stadionra, és a focival is baráti viszonyban vagyok, ezért elkísértem a férfiakat a magyar-dán válogatott meccsre. A mérkőzésről nem nyilatkozom, azt meghagyom a szakembereknek, viszont az előtte zajló eseményekről írnék pár szót.

Ismerőseim jól tudják, hogy sok mindenre kapható vagyok. Érdekel, ami új, ami ismeretlen, amiben üzleti lehetőséget látok, ami szép, jó, többé tesz, nem feltétlenül mindig pénzhez kötve. Egy életem van, igyekszem jól sáfárkodni vele.

Ma úgy gondoltam, hogy a heti kemény robot utáni, mérhetetlen fáradtság érzetemet javítandó, a nullára amortizált munkakedvem motiválására legurítok egy-két doboz sört. Keményebb, ütősebb komlólére gondoltam.

Már Arany János is írt az elidegenedésről a Híd-avatás c. balladájában. A polgárosodó társadalom tagjai egyre inkább elkülönültek egymástól, felszámolták kapcsolataikat, magányos farkasokká váltak.

Isten bizony, csak a tippmix eredményeket akartam megnézni a királyi tévé teletextjének 887. oldalán. Mivel élemedett kor felé közelítő, több kilométer könyvet elolvasó, több ezer cikket megíró állampolgár vagyok, látásom már nem az ifjúkort idézi, indiánok sem neveznének Sasszemnek.