(Megjegyzések a I. Debreceni Szinkronszemle, 2014 szervezése kapcsán)
A 10 versenyfilm műfaji szóródása rendkívül gazdagnak bizonyult: volt közöttük new-Schwarzenegger akcióthiller (Erőnek erejével); egy nyögvenyelős fantasy (Thor/Sötét világ); R. Linklater romantikus kultusztrilogiájának 3. része (Mielőtt éjfélt üt az óra); egy Scorsese karrier-látomás Di Capriosan fűszerezve (A Walt Street farkasa); két átlagos digitális 3D animáció (Gru2, Jégvarázs); egy lökött családi kábítószercsempész- forgatag (Családi üzelmek); egy gengszterparódia Lucc Besson hanyag eleganciájával (Vérmesék); két goromba kopó „akció-vígjáték olvasata” (Női szervek) és végül egy W. Allen utánérzés, azaz egy angol romantikus időutazásos szerelmi komédia (Időről időre). Ezért is nagy kár, hogy a közönség mégsem fejezhette ki tetszését a látott filmekkel kapcsolatban, tehát a közönség listán első helyrekerülő „magyar szinkron opus” is kaphatott volna egy minőségi díjat, mondjuk Debrecen város különdíját, akár Deésy Alfrédről, az Apolló mozi első igazgatójáról, elnevezve. Későbbiekben ez megfontolandó: egy természetes hagyománytremtés lehetőségét rejti magában.